Nyelvi játékok
Kérdésem a kérvényben rendre
arra irányult:
Nem-e csekkel jelentkezett be...
...az ezért fizetendő árral nem számol.
Van sok, ki kis örömért sokat felad,
és a végén számára semmi sem marad...
Itt beérik a kérdések sora,
Kóstolhatod: mit, miért, hova?
Keserű könnyeket taszító vágyainkon tova
A gördülő képeket,
A csípős képszelet tolja az arcunkba.
Folyó felől fűzfalombot fellebbent a szél,
Fodros felhőt fest fehérre fényesen az ég.
Vajon sikerül ezt a verset megírnom holnapig?
Valaki tudja esetleg, hogy a múzsa hol lakik,
Kinek rúzsa hamar elkopik, álla pedig felkopik?
Boldogsággal tölt el, hogy létrejött eme topik.
Lélegzős glugluglug helye,
tülkölni jól lehet vele,
szívószál, kar és kéz egyben;
kilóra egyszázhoz negyven.
"Tele a hócipőm!" Mondjuk ezt sokan
egyre gyakrabban, sőt: minduntalan.
Sokadik bajunk és gondunk során,
mikor már határtalan türelmünk fogytán.
Kiborult a bableves, mehetünk mekizni.
Arany boltívek alatt meghitten meghízni.
"Bátraknak" szól ez a játék,
hallhatatlan hangszóró hív:
Gyere, játssz még!
S én jövök, ha erre szólít a szív.
Volt egyszer egy,
Nem kettő,
Bár első volt, mégsem a legelső.
Nem is lehetett volna, hisz egy előtt is van egy szám, az pedig a nulla.
Füvet legel Nabukodonozor példájára,
Aztán csodálkozik azon, hogy kihányja,
Amit a macska is undorral elkapar,
Az is főfogás, nem fog a tiltás rajt,
Mert ő mindennek az eleje (meg vége),
Elöl hangos, hátul büdös őfelsége.
Megrökönyödsz az ódon Ózon,
mikor mondja, hogy az oxigén...
Volt egyszer egy gólya,
aki csőrén szemüvegét hordta.
Vele sétált a róka,
kinek ugyanolyan pápaszemet viselt orra.