Oktatással kapcsolatos versek
Ne hidd, fiam, el, hogy más a világ,
más ez az új, mint az a régi.
Ismét vége az évnek!
10 hónap elrepült, már vége.
Mi volt benne?
Kudarc, öröm és bánat.
Pápaszemes, öreg bagoly
ült a fán és huhogott.
Megosztotta mindenkivel
mindazt, amit ő tudott.
A téli szünidő talán mindenki kedvence,
Gyermek és tanár is várja a kis pihenést.
Simon Mártontól tanult villámköltészet apropóján
Én tanár vagyok. Hagyományos tanár.
A magamfajta,
ha nem hagyja ott a pályát, akkor sikeres,
legalábbis ezt állítják többen.
Embert emberségre tanítani kéne,
hogy ne sérüljön a sok ártatlan lélek.
"Három lételem, mondd, mi az?"
"Víz, föld, levegő." - "Így igaz."
"Miért e három, mester?"
"Nézd csak, kérdezni sem restell!"
"Miért a víz?"
"A válasz: csoda s erő.
Lakások százai nőttek ki a földből,
"Csinált város" - irigyei így csúfolták -
üzemek, gyárak költöztek ide "föntről",
létszámhiányt környező falvak pótolták.
A suliban elém rakják, mi a minta,
legyél mindenki, NE légy valaki,
a gépezetben alapból sok a hiba,
úgyis érdekes ez a valami.
Boldog szülinapot!
Hisz mindjárt meghalok!?
Túl vagyok még egy furcsa napon,
gyerekzsivajos káoszon,
csinálom, ameddig csak tudom,
vagy amíg végleg elkárhozom.
Elbúcsúztam a hetvenhattól,
ajtót nyitott a Dupla Kaszás -
kezet fogtunk már - de még attól
bizakodom - hogy nincs aratás.
Itt az ünnep, boldog óra,
mindenki a táncra vár,
szülő, rokon egy csokorban
a diákot nézi már!
Hajnalban írtam egy emlékverset.
Nem mentettem el, így hát elveszett.
Mikről szólt? Nagyjából emlékezek.