Oktatással kapcsolatos versek
Forró kávé gőzölög az asztalon,
várom, hogy mikor jön el az én napom.
Tankönyvek felett álmodom,
csak egy kis szabadságra vágyom.
Fontos dolog a tanulás,
túl sok benne az aranymondás.
Leülni sok-sok órára,
és szembenézni a tanárral.
Üres az iskola, nincs benne élet,
Mint egy elvarázsolt kastély, nem jár benne lélek.
Nagy a csend, a termek üresek,
Mint egy szellemjárta épület.
Tanáraim mind kedveltem,
nem mondom, hogy szerettem,
hazugsághoz koros vagyok,
de némi igazságot mondok,
hallgassatok egy-két dolgot,
majd szűrjétek le ti magatok.
A gomba ronda.
Nem úgy, mint a foltja.
Kész a természet házi.
Ezért nem fognak kicsinálni.
Tuti, hogy mázlim lesz ma.
Andrea néni ötöst is adhatna.
Az elmaradt szalagavatók emlékére...
Évek óta arra vártunk,
érkezzen el a mi táncunk,
keringővel, kecsességgel...
2. rész
Jön a szünet, megmentés,
nem kell most ide felelés.
Szalad az udvarra a diák,
nem érez most hiányt.
Ne gondold, hogy a csúcson boldogabb az ember,
vonít a szél, körülvesz hatalmas hótenger,
sziklák merednek, felhők lábad alatt gyűlnek,
út nehéz volt, de mégsem örülsz a sikernek.
1. rész
Az osztályba lép a diktátor,
a tanár az, s kezében lapok,
a sok diák már nem viháncol,
az teremre néz s csapkod.
Üres az iskola, senki se jár oda.
Üresek a padok, még a kréta
Hangját sem hallom.
Se egy diák, se egy tanár,
Otthagyták az iskolát.
Miért olvassátok szörnyű dalaim?
Míg én azon gondolkodom, hogy: "Ím
Mit is tehetnék azért, hogy verseim
A köztudatból végre eltűnjenek"?
Szól a csengő, kapunál vár
szép anyuka s bőgő gyermek,
nagy levegőt kell most vennem:
érzem, nem lesz könnyű eset!
Visongó, hangos méhkas
itt az élet, ám soha nem unalmas.
Naponta lecke és nevetés,
magolás, futás és verekedés.
Nem tudni, hogy honnan származol,
Őszintén senki sem válaszol!
Mindenki csak hazudozik összevissza,
Az emberek élete már nem tiszta!
Tanulunk, míg élünk
Az élet iskolájában
diákok vagyunk mindnyájan.
Feladatokat, osztályzatot kapunk,
naplót vezetnek rólunk,
kódolva vagyunk.