Oktatással kapcsolatos versek
Becsengettek iskolánkban,
indulok, mert várnak.
Vállamon pihen jelképe
jövőnek, tudásnak.
a Csillag meg te.
Te meg a Csillag!
mindegy vagy mindegy?
...no comment...
Élnek oly emberek, kik mást sem csinálnak,
Rút haragjukat fröcsögik világnak,
Fújják a magukét, azt hiszik, bölcsek,
S várják, hogy pohárba ecetet töltsek!
Első nap az iskolában
Lassan elbúcsúzik a nyár,
hűvösebbek a nappalok,
a sok-sok kíváncsi gyermek
az iskola előtt topog.
Diákok előtt egy lap, közepén fekete pont,
mindenki lazíthat, ígérem, nem lesz semmi gond.
Írjátok le mindazt, amit a képről gondoltok,
nem osztályozok ma senkit, szabadon dolgozhattok.
Amikor én gyerek voltam,
az osztályban volt szamárpad.
Nagyon ritkán ültek benne,
mert mind nagyon igyekeztünk,
értéke volt a tudásnak.
Indul az élet, nyitnak a termek,
sok kicsi álom vár ma terád,
hangulatával majd felemelnek,
udvaron ünnep, lásd a csodát!
Ismerek egy őrmestert,
Ki hogyha kell, szolgál,
Egy szakaszt sem vesztett,
S félik rossz napját.
Hova tűnt a toll?
Ébredek és alszok, hol
Mást nem lehet, a betűk börtönében.
Apát egy éve vesztettem,
anyum sem volt már mellettem,
éltem nagyik otthonában:
így indultam oskolába.
Történt azon években, amikor
korrekciós osztályt vezettem.
Lassan telnek a percek
A biosz könyv felett,
Elejtem ceruzám
Az új szavak láttán.