Önismereti versek
Akárki vagy, nem vagy tökéletes.
Aki vagy: tökéletesen tökéletlen.
Rettentő földrengés centrumában kacagva állva,
legforróbb tűzvihar izzó magjában hálva,
iszonyú, süvítő hurrikán szárnyain lágyan szállva.
Ülök az asztalnál. A reggeli kávé jólesik.
Hétvége van már, s a kávé illata rásegít.
Megjött a tél, ablakon nézem, milyen csodája,
elvarázsol a hideg évszak előszobája.
Fehér az utca, sűrűn borítja hótakaró,
didergő lelkek sikolya csendben, szívfacsaró.
Elhatalmasodott
Lelkemben a csend,
Mint az alvó kisded
Álmát őrző édesanyán
A végtelen szeretet.
Kemény életúton jártam,
Anyagi dolgokra nem vadásztam,
Fiatalon lángolón, lelkesedve,
Később fáradtan, bősz akarattal,
Hittel, gondolkodó érzékenységgel a világra
Cselekedtem.
Ez vagyok én,
Ki ma már mindent megítél.
Hát ez vagyok valóban,
De az emberek szerint ez csalóka.
Kusza gondolatok
Csak magam vagyok,
És a gondolataim.
Gondolkozok, de néha
Magam sem tudom, min.
Bezárnám észleléseim kilincsét,
hadd törjön rájuk az igazság...
Poros ösvény mentén örök vándor,
Mellette tomboló viharok szele,
Mögötte az egész világ lángol,
Előtte élete leghidegebb tele.
Beálltam én is egyszer a sorba,
Próbáltam más lenni, mint
Amire hivatottam.
Próbáltam nem szárnyalni,
Követni egy mintát,
Önmagammal harcoltam, hogy
Ne legyek én más.
Newtoni törvények sivataga
szárítja a tudat folyamát.
Hogy fogom így megismerni magamat,
vagy a létezés végső útvonalát?
...olvasatban vagyok jelen.
Összeálltam mondatokká,
szedett-vedett szólamokká.