Önismereti versek
A szavak olykor sokat mondanak,
majd amikor elhal a szó,
és csak a némaság marad,
akkor jössz rá, milyen fontosak voltak.
A csendnek maró fájdalma
remény, hogy hamar tovaszáll,
de nem indul... ne is tagadd,
nem hallasz mást, csak némaságomat...
Töprengtem, gondolkodtam, s arra tértem,
hogy a küzdelmem valós, de egyedül élem,
senki se segít, magammal állok harcban,
le kell győznöm, hiszen az utam van bajban.
Elmondatott ezer és millió szó,
Hangzatos, szép és reményteljes ígéretek,
Fohászok, imák és kiáltások,
Isteni csendben elsuttogott vallomások,
Súlytalan, lebegéssel telt vágyak...
"Pusztába kiáltott szó" minden szavam,
Könnyeit nem törli senkinek soha.
Igaz, nem cserdít, mint isten-ostora,
De lelkemből fakad s nem kovásztalan.
Vigyáz rám egy angyal, mióta megszülettem,
Féltő gondoskodással őrzi minden léptem.
Volt, mikor elég sok munkát adtam neki,
Alig győzte szegény a fejét kapkodni.
pirosan sírsz
s feketén nevetsz
ne is magyarázd
senki nem érti ezt
csak figyeld
mindig figyeld
a jelet
ami a szavaknak...
Szívem forrásként ragyog,
A mérce én magam vagyok...
3 évtized
Esőben születettem, sötétben éltem,
Bántottam és bántottak, de sohasem féltem.
Most már nem bántanak, de már félek,
Megláttam immár, hogy milyen ez az élet.
Nem szeretem a vesszőt,
mert utána mindig még jön valami,
tisztességesebb a pont,
mert pont annyi amennyit akar mondani...
Van egy öreg, büszke bisztró,
Ismeri sok atyámfia.
Homlokzatán komoly cégér,
Ez áll rajta: Terápia.
Várakozót mindig könnyebb megtalálni, mint mozgó embert.
Aki szárnyal, feltűnőbb, gyakran "elrugaszkodik" magától.
Itt, a Földön a lent húz lefelé mindent - nem sokkal lejjebb,
csak míg nem ütközik valamibe, s nem éri "veszte" utol...
Amott a járdán sétáló emberek,
Napsugarak melengetnek, ablakomban merengek,
Magas nyárfákon fekete károgás,
Szívemben nehéz búsulás.
A lengyel vakond nemes képessége
Én vagyok az első
Vakond, aki láthat,
A színek kavalkádja
Fejemben vert sátrat.
És elszaladtak egymás mellett a szavak,
fejvesztve súlyos némaságba rohantak.
Gondjaim rám nőttek, fölém magasodtak,
s kitört belőlem az izzó, veszett harag.
Tehetségem véges, de szerteágazik.
Hasonlít rá, de mégis más van itt.