Önismereti versek

Kutyasimogató

Reménybélés

Amikor leültem, még ott voltak
a kupakok az előző hétről.
A csillagok aranyat kormoltak
az ég törött ceruzahegyéből,
baletteztek a lámpák, de mindegy -
utcafények Tourette-szindrómája,
ahogy néha bevillantak: mint egy
véletlen káromkodás. Volt már ma.

Tovább...

136

Hangyási Mihály

Csak ezt adhatom

Minden rendben,
A szívem vérzik, de kacagok,
Nem fáj semmi,
Hazudom, mert hazudni akarok,
S szól a dal feléd,
Adhatok, szívem repes...

Tovább...

43

Szabó Bálint

A zenének vége

Leteszem lantomat
egy darabig biztosan.

Tovább...

33

Szabó Lívia

Betűvetés egy zseniért

Boris Zolotov emlékére

Bölcs tanító forrásunk,
Olthatatlan tudásszomjunk csillapítsd,
Riadt lelkünk válaszokat keres,
Izeit a megértésnek még csak sejtjük.
Szomjazzuk a tudást, vajon már kiérdemeljük?

Tovább...

Borbély Bálint

Veszett virágok

Rekedten nem kiáltok,
A mondat mind belül marad,
Ott kihajtanak, mint virágok,
És érzek furcsa dolgokat.

Tovább...

Liptai Enikő

Salpuri

Hittem, hogy aki vagyok:
Többet már nem érdemel.
Ám hamvaimból kinőttem:
Többé már nem érdekel!

Tovább...

96

Keszei István

Lakás

Nincsenek előszobáim, hátsóhelyiségeim.
Nincsenek előítéleteim, hátsógondolataim.

Tovább...

113

Marosvölgyi Gergely

Mint lótusz a vízen

Mint lótusz a vízen
testben pihen
a lélek
s egy túlvilági ének
szól belőlem
felőlem
árad a fény
téren és időn át...

Tovább...

Molnár Ibolya Erzsébet

Nőnek lenni

Alfred de Musset szonettjét
Madame Menessiertől,
Tán` nincs nő, ki irigyelné.

Tovább...

Bertalan L. Zsófia

Ön/biza/lom

Felkéredzkedtem a magányom zakatoló vonatára,
mert már nem bírtam elviselni magamat,
és a lelkemből ki nem törő főnixmadarat.
Mint az énekes, amikor nem tudja kiénekelni
a hangot, és csak a fals fejhangot hallod,
elfojtottam magam az élet
rekedtes torkában, hogy ki ne törjek véletlen,
mert még a végén élni kezdek egy kicsikét...

Tovább...

914

Gábris Levente

XXXlV

A könnyek csak hullnak hullnak
Szigetemen béke honol
Mindenem megvan

Tovább...

Gazda Vivien

Pokol tornáca

Beterít a pokol, tornácán vajúdok,
Megszülöm magam és rögtön elhullok,
Koldus lelkem enni kér, de aztán csak zabálna,
Semmi nem elég, csak ha több és több várna,
De nincs is semmi, csak ugyanaz az üres tér...

Tovább...

Birtalan Alpár

Aranyközépút

A jó énem harccol a rosszal.
Nem bírok magammal, ez az, mi bosszant.

Tovább...

R. István

Magamnak

Te ott én itt-ott.
A tavaszi szél elől
sebesen iszkolt
a nyári porfelhő.

Tovább...

11

Kiss Éva (I)

Amikor minden letisztul

Napjaink elnehezült lépteit
megemeli a remény.
Céltalan ösvényeken végre
utat mutat a fény.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.