Önismereti versek
Köszönöm!
Köszönöm szépen mindenkinek biztató szavait.
És hogy ennyien nyújtják szerető karjait.
Amikor a tükörbe nézek
egy fiatal Hölgyet láttok
akit nem értenek meg
mivel másképp látja
az életét a jövőben
Nem tudom, ki vagy, s honnan jöttél.
Csak azt tudom, hogy nincs veled a hűség,
Mert ha veled lenne, bizalmad látszana,
Így csak a remény maradt az őszinte ég alatt.
Punkot hallgatok, pipát szívok,
"felelős apa" - szólnak gúnyosan.
Verseket írok.
Lenéztek engem?!
Pedig nincs szükségem rátok!
Vigyorgó hiénák,
Beképzelt, kamu barátok.
gyűlik és gyűlik rajtam a teher
a fáradtság naponta
egyre inkább leteper
órákig építem magam s a lelkem
hogy aztán egy perc
alatt elröppenjen
a nehezen megszerzett nyugalom
kellene pár nap unalom...
Megéri mindez?
Nincs semmi, ami megéri!
Ha megérné minden,
nem kéne megégni.
Ki vagyok én, aki a bankokkal perel?
Erre a kérdésre a Mindenség felel.
Te egy ember vagy, ki a Földön él
Feletted csakis a Jóisten ítél!
Benned van az Isten, benned van a minden,
szívzuhatagban trónolsz temérdek kincsen.
Szíved a központ, megérzéseid tudás,
teremtő erőd szőttes, átokra áldás.
az élet megint beszólt
én meg folyton visszapofázok
utána csodálkozom hogy fázom
pedig bekapcsoltam a fűtést...
Szepegve nézek.
Árva gyermekként rózsakertek alatt.
Könnyeim mossák el mindazt,
Mi reményekből maradt.
Jöhet még pár nagyképű, jó tanács,
mit úgy adhatna bárki... bárki más!
Tudod, az élet nem foszlós kalács,
ez realitás, tán nem is vitás.
Minden egyes lépéssel eltaposol valakit,
S utadon új fű serken,
Talán nem tudod, ki vagy még,
De lépj előre, s megleled, kit keresel.