Versek az öregedésről
Mióta keresek egy másik világot,
az enyémben már sok a romos épület,
vak ablakaiban csend kucorog,
ledőlt kémények halott teste
a felszakadt udvar törött kövein.
Amikor egy nap világra jöttünk,
még nem tudhattuk, hogy mik várnak ránk.
Kicsi, törékeny testtel küzdöttünk,
melyet szerető kezek vigyázták.
Tegnap
Hajdanán pusztán múzsai zaklatottságtól
Megfestette kettejük lélekrajzát,
Eggyé váltak rímségesen, rímségesen,
S a Vágy-hegyen zengett az oromi dal,
Ódájában életre ítélte a Földet és az eget,
Démonja lidérctelenítve lett.
Ébred a hajnal és mossa arcát a csepergő esőben.
A pályaudvar nagyot ásít, álmos alakok imbolyognak,
vonatra várnak, s a fázós idő megcsípi arcukat.
Vágányok között botladozó fények csillognak
a zúzott kövön, éles hang jelzi, a vonat megérkezett.
Köves sivatagon is nőhet szép virág,
Vidéki létben is kinyílhat a világ.
Nem az itt a lényeg, ki vagy, honnan jöttél,
Hanem életedben mikor mit is tettél.
Uram, ha épp most a világra lenézel,
bizonyára régmúlt életet idézel,
volt már sokszor járvány, szívekben félelem,
láthatunk távoli időket képeken!
Törött emlékcserepek,
kedvesek, hát cipelem,
nyikorog a talicska,
fonnyadt emlékek szirma.
Igaz történet
Így
Történt:
Elküldtek
Csontsűrűség-
Kivizsgálásra.
Virágküldő szolgálat, madárléptű néne
tűzvirágot varázsolt ajtód kilincsére.
Vajon ki küldött néked tűzből virágcsokrot,
netán a bölcs természet szép szívedbe látott?
Európa beteg
lába fáj
gerince sajog
nem fiatal már
kedvenc csizmáját
könnytenger mossa
recsegve az Alpok
térdét meghajlítja...
Ha már végképp megkínzott az élet,
Egyedül vagy és érzed, felesleges,
Nem hiányzol és már nem keresnek,
Meghal a lélek, jót már ne keress.
Ha a sors elveszejtene, mondd,
tudnál-e úgy aludni, mint most,
halkan búgva, alig horkolva,
sistergő átkot nem mormolva...
Az éj sötét palástot tereget,
ablakon üvegtábla megreped.
Fény gyullad, majd elalszik: ki kopog?
Lélek járkál, elűzött, vén bolond.
Szilágyi Péter (PeterSzilagyi)
Négy sor, s egy már el is száll.
Négy sor, a második a harmadikra vár.
Süket vagyok már a zenéhez.
De azért imádkozom egyszer,
Talán Te is megértesz.
Tudom, valaki vak a kottához.