Versek az öregedésről
Nagy
sötét
szájat tát,
ásít a vén
torony. Denevér
se jár, enyészet
pulzál itt. Rég
nem szól a...
Hatvanöt éves lettem én,
évekbe fúlt halvány remény.
Ej, vén legény,
ej, vén legény.
Szemem sarkában törött üvegszilánk
megjelen, vagy szikkadó virágszirom,
múló ifjúságom, elszálló imánk,
"mint őszi lombhullató fa, úgy fázom".
Egy díva emlékei
Mondd, hová tűntek lelkemből a vágyak?
A hajnalra gyűrt lepedőjű ágyak,
Az ölelés, a sok-sok szerelmes szó,
A réges-rég feledett tavalyi hó.
az én lajtorjám
mit súg az ösztön eljutok az égig
ácsolt lajtorjám már eget ostromol
minden apró lépés kín és fájdalom
óhajom tán isten tenyerébe hull
Ritkás hajam ezüstbe fordul,
Arcomra az idő szánt barázdát.
Az ég kristály-kékjét
Szemem tükrében ködfátyol takarja.
Mégis boldog vagyok - Szerelmem,
Mert Veled ébredek!
Az én szívem már régen nem a régi,
Igyekszik szegény, szeretne még élni.
De a nyomok, mit az élet vésett belé,
Fájón égnek, nyilallnak az ég felé.
hol rejti a szépet a takarás?
tovahalnak: patakpart, völgyeink,
s a vizünk jussa is az apadás.
ki vagy elhaltak-e a tölgyeink
A csend
Hideg hószavaid
Szerelmünk deres hóviharán,
Mint havas földek januárban,
Úgy hatnak rám.
70
Szülinap, kellemes bódulat,
pezsgő a fejemben jól mulat!
Megéltem immár a hetvenet,
örömöt jelent ez lelkemnek!
elvonul a tél hajnali egy kevés fagyot
meghagy még holnapra is
óvatos rügyek hintáznak az ág helyén
árvácska nyílik a látogatott sírokon
- Úgy látom, barátom, hogy öregszel. Öregszel.
- Bizony. Nem mindenre emlékszik ez az öreg fej.
- Hova-hova azzal a nagy vihargyorsasággal?
- Csoda, hogy nem süketülsz meg a csoszogásommal.
Látom szemedben a sok szép képet,
mit együtt éltünk át,
veled csak csodával érhet véget
e szívet érintő kirándulás.
Talán egyszer eljön mindenki életében, mikor lesz alkalma hasonló társalgásra.
Mikor a magány s a múltja lesz egyetlen társa. Az öregember és az idő beszélgetnek...