Versek az öregedésről
For you
Puszta mezőkről indultam,
Előttem a hegyeket bámultam,
Néztem, hogy milyen hatalmasok,
De éreztem, hogy nem maradhatok,
Nagy erővel útra keltem,
S gyönyörű dolgokra leltem,
Probléma még nem nagyon akadt,
De lábam egyre inkább elakadt...
Nem szeretnék olyan lenni,
Mint ahonnan rég indultam:
Csecsemőként, pelenkásan
feszt magam alá piszkoltam.
kitárul lassan a panoráma
vágyat alkot a képzelet
a sötétséget a fényre váltva
hiszem a szép is igaz lehet...
Ébredj!
Remegnek a testek, a lelkek.
Feketék, fagyosak az éjjelek.
Az életünk egy lift a világ épületében
Sokszor érezzük hogy zuhanunk és a stopgombot se érjük el
Olykor meg mintha a gyertyafújástól mennénk fel...
Csak egy dal
Mindenben ott látom az elmúlt idők gondolatait
Elfeledve, megrekedve,
Élet - e szó, amely mindent jelent, létet, szerelmet,
Mindent, ami eltűnhet egy perc alatt némán és sietve...
Istenem, hová süllyed még ez a világ,
rőzsegyűjtésért szigorú büntetés jár.
Dicsőséges urak, van nektek szívetek,
idős, magyar embereket így büntettek?
Néha összetévesztem
a mentális lázat ihlettel...
Jégcsap-gyöngyök között hárfázik a szél,
egy fekete madár károg, s várja kint a lelkem.
Csak a tétova tél őrzi összes átélt bánatom,
ott a bársonyosan tétova, éles hidegben.
Kandallómban nálam nem látszik égő fa máma,
mert nyugdíjból nem telik - a drága - tűzifára.
Helyette meggyújtok egy kis mécsest, dil-dől a pici lángja,
és árnyakat játszik a falra finomabban, mint hasábfa...
Fiatalságom tavaszán immár deresedik fejem,
S a százévesek kínját nyögöm keservesen.
A ma a tegnapba száll, a messze messzi múltba,
Mikor aprócska lábam meggondolatlanul ugrott kútba.
szél sodorja elmém szilánkjait,
hitem széthullott törmelékeit,
vadvirág nő majd sírom fölött,
nap szítta porom odaköltözött,
voltam, ki voltam éltem delén,
hagytam, mit megéltem én,
semminek tűnő maradékom,
versekbe írott hagyatékom...
Hosszú az út, amelyen ballagok.
Alant járok vagy hegyre kaptatok,
a természet bűvkörében élek,
csodálatom soha nem ér véget.
meddig még... kérdem magamtól
hiába várom nincs felelet
az élet mint puha madártoll
ha a szél kapja fel tovalebeg
Ha majd...
Egyszer megöregszünk...
S már rég tovatűnt a
szépség és a báj...