Versek a reményről
Érzéseim jól átvertek,
Nem mondom, hogy kinek árthat.
A veled töltött órák, percek
Fakó emlékekké váltak.
Megérkeznek lassan a legelső madarak,
Újra benépesülnek városok és falvak,
A tavasz szellője lengi körbe orcám,
Nagy léptekkel mentem, új külsőt varázsolt
Számomra a fodrász.
Felemelő érzés, mikor mosollyal fogadsz,
Mikor dermedt lelkemnek elhozod a tavaszt.
Expecto Patronum: Rebecca érintése
Romantikában úszol velem
ebben a gyönyörű kastélyban.
Fekete, éjfekete, mint te magad.
Egy agyonhallgatott ember élete
Ti, akik ma annyira
dicsőítitek Petőfit,
mit gondolna rólatok,
ha látná követőit.
Ez a tél is véget ért,
elmúlt, ahogy a többi.
Tavasz festi színesre arcomat,
eső lemossa álarcomat.
A nyár mit hoz, mondd,
mondd, mit hoz nekünk?
Tavasszal kiskertembe jöttél,
majd szívembe is beköltöztél,
hogyan írjam le ezt az érzést,
hiszen te adtad meg a végzést.
Szeretném látni reggel a napot,
Érezni fényét, hogy rám is ragyog,
Nemcsak komor, szürke felhőket,
Nem a valón túl látni az eget.
Megüresedett szívemben
Egyre nagyobb ütemben
Felcsendült az a vágy,
Megleljem életem társát.
Játszom a szavakkal
ahogy zenész a hangszeren
betűk szöknek tollamból
mint kottából hangjegyek
rakosgatom simítom
az "a"- kat meg a "t"- ket
de lehangolt tollam
megint tintát téveszt.
Állj meg egy pillanatra, és újszülöttként
Csodálkozz újra a világra.
Nézd, ahogy megint él a remény,
Mielőtt széthull ezer szilánkra.
Egy jobb jövőt hiszek neked,
talán te megéred,
még akkor is, ha sötét fellegek
gyűlnek most földön, égen.
1. rész
Kezdetek kezdetén
Hidegben és fázós estéken.
Szerelmet kereste
Minden reménytelen estében.