Versek a reményről

 IdőHosszKedvenc

Kustra Ferenc

Hulló csillag...

Könnyező, haldokló csillagok,
Mondjátok, hogy óh... én ki vagyok?
Csak hulló csillag a kék égben,
Vagy törmelék a semmiségben?

Tovább...

4791117

Major Tamás

Könnyek... Fiamért

1974-2005

Szólt a tenger,
Mi van a szemeddel?
Többet ne sírj,
Medrem csak ennyit bír!

Tovább...

431739

Nemetine Kodrán Erzsébet

A kék virág

Dédelgetek egy régi álmot,
kaptam tőled egy kék virágot,
ibolya volt? - vagy búzavirág?
De csodaszép volt az a virág!
Ruhámra tűzted, rám nevettél,
s mindörökre enyém lettél.

Tovább...

380387

M. Laurens

Költőnek lenni

Oly korban írom meddő soraim,
Mikor nehéz már költőnek lenni,
Mert a mosoly eltűnt az arcokról,
És nincs ok többé már énekelni.

Tovább...

246309

Végh Attila dr.

(J)égtakaró

Puha bársonyt vet az ég
könnyed leplén ránc se jár
díszlik mint egy teríték
tejfehérben csendje zár

Tovább...

162179

Farkas Anna

Életem románca

Emlékeim élnek sötét homályban,
elhaló létemnek rongyos zugában,
nyomomban vannak, hűn követő társak,
mint hírnökei a feltámadásnak.

Tovább...

161324

Végh Attila dr.

Valahol...

Valahol vár még egy fénykép
átkötve bíborszalaggal.
Ha lehet, inkább csak nézném,
nem írható le szavakkal.

Tovább...

146318

Végh Attila dr.

Ne vigyen még...

Hajolt tükrében engem méreget,
vihetne tán, kiteltek éveim.
Behívjam őt, vagy küldjem el megint,
s tegyem tovább azt, amit még lehet?

Tovább...

143298

Végh Attila dr.

Ecsetvonás

Ecsetvonás. Csak ennyi voltam én.
Kevés a szó, mi bennem épp alél.
Nem értem Őt, ha átadott nekem,
miért veszejt a csonka életem.

Tovább...

143315

Végh Attila dr.

Reméltelek

Én Rád kentem a frissen múlt tegnapot
megannyi mázzal, hogy ne érezd a mát,
mert, ha úgy érzed, már minden elhagyott,
akkor is láthasd könnyeid közt a fát.

Tovább...

139307

Végh Attila dr.

Formalin

Testemen érzem az ódon illatát,
lejártam azt, mit szabtak hajdanán,
emlékek törnek fel - már amik bírnak -,
fönt a csillagok csendben hazahívnak.

Tovább...

135316

Végh Attila dr.

Halott levél...

Halott levél, a teste bennem él,
rideg, kemény, kalitka szenvedés.
Kitör belül virág vagy indulat,
Terajtad áll, mikorra, mit mutatsz.

Tovább...

134299

Pődör György

Anyanyelvem

Nem lehet véletlen, de örököltem...

Tovább...

132125

Szalóki Sándor

Nénike

Ha a folyosón ment, görnyedten csoszogott,
Kezében lakáskulcs, félhangon motyogott.
"Biztos, hogy bezártam, nem kell visszamenni,
Az utcára lépve zsebre kell majd tenni."

Tovább...

Pődör György

Változatlan pillanatképek

Már rühelli magát a szakadt plakát,
a szirénhang és a mosoly csak álca,
amíg kiveri szemünk vakablakát,
s érzelmeinkre rákerül a bárca.

Tovább...

130159

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom