Versek a sorsról
Kínlódásom egyben az örömöm,
Mikor verejtékem gyümölcsözik.
Pacsit is veszek, ahogyan pofont,
Az élet testvérként ölelkezik.
Fura világot élünk manapság, sok esztelen baromság.
Lassan úgy tűnik, kifordult magából a világ.
Mindenki úgy tartja, az élete előre meg van írva,
és aki nem átlagos, hülyének van kikiáltva.
Ha valakinek vannak álmai, kinevetik.
- Mit akarsz, te szerencsétlen?
Meg fogom mutatni mindenkinek, hogy igenis elérem.
Aluljárók népe
Itt egy modern, misztikus alvilág,
Hol nem sarjad sem fű, sem kisvirág,
Ahol soha még nem pirkadt a nap,
Csak a remény van, talán majd holnap
Úgy szeretnék oly szépet írni,
könnyben ússzanak a szemek,
lélektüzek gyúljanak szívben,
nem az üstönködős érzések.
Messzi
Messze voltál mindentől,
Messze... a szó feldereng,
Milyen szép és milyen hosszú
Az az út, mi elvezet.
Elsüllyedt, mély gondolat
Rótt falra vésve,
Szivárvány színek
Oda lettek rajzolva,
Maga az ősember
Testesült meg benne.
Nagy melegben legyezőm eltört.
Jobban mondva szétesett...
felfeszítenek a hétköznapok,
s kifosztanak, ahogy emberek a másét,
beleomlok a vágyba annak mentén,
ahogy a jégtáblákat oldják fel a kudarcok,
egyszerre hiányzik a fény és a sötét,
és borzongok, ha látom,
hogyan gyűlik fel bennem a halál,
hogyan távolodik tőlem minden part...
Valami komolyan hibádzik,
nem tudom, mi az, de hiányzik.
Lelkem háborog, mint a tenger,
mikor őrült hullámokat ver.
Számolatlan küzdelmes esztendőt
morzsoltunk szét ujjaink között,
még gyerekként szálltunk fel az égig,
s az ég ünneplőbe öltözött.
Dúskeblű, telt hölgy felhők tavában
szép kis angyalszárnyakon lebeg,
törölköző turbánján pillangó,
álmában tán könnyű szárnyú angyal
vagy színes szárnyú lepke is lehet...
Még tudatlan fiatal farkaskölyök
Egyedül az ismeretlen fák között
Nincs már mellette a falka
De erős lelke életben tartja
Fogadd el a sorsod, nem tehetsz mást!
Hiába mély torokból kiabálsz.
Hiába is versz dobot szüntelen.
Fogadd el a sorsod, te bűntelen.
Már két évtized, lassan három
már mögöttem.
Sokszor volt, hogy nincs álom,
nincs semmi reményem.