Versek a sorsról

Jószay Magdolna

Melankólia

Naplementék, mosolygó teleholdak,
eszem, mióta tudom, hozzám közel álltok,
felhők, bokrok, a világ összes fája,
lepkék, bogarak, s az összes állatok,
apró csillagvirág, illatos liliomok,
képzeletem s a világ milliárd csodája...
hinné valaki, mennyire hiányoznátok?

Tovább...

Putterer Magdolna Léna

Lángra lobbanva

Érezni, érzelem énbennem gyűlik,
Varázslata véremben lüktető,
Vágyakozva magasba csap,
Szüntelen szikrázik.

Tovább...

Egri Erzsébet

Csokorba kötöm

Csokorba kötöm a szívemet,
melléje a lelkemet,
az el nem sírt könnyeket,
a meg nem élt vágyakat,
elreppent álmokat.

Tovább...

Helisz jános Rolnad

Mennék...

Állok egy tó partján, nézem a vizet,
El szeretnék úszni a végtelenbe,
De tudom jól, hogy nem lehet.

Tovább...

Palotai János

"májusi eső aranyat ér!"

Esik eső, csak úgy zuhog,
dagasztja a kis patakot,
felgyorsul az áramlása,
indul a "látogatásra".

Tovább...

Fricz Ádám

Elpazarolt

Bűnös költő vagyok,
hűs harmatként lelkekbe fagyok.
Nincs más bűnöm, mint elpazarolt életem,
de már túl késő, hogy másképp legyen.
Ott maradj magadnak a tanácsoddal egyben,
hisz te ostoba, ő kegyetlen.

Tovább...

Uzelman János

Négyszer négy

Keserű a sorsom,
már a méz sem édes,
próbálom feledni,
szerettelek téged...

Tovább...

Bakonyi Ferencné Torma Ilona

Medáliák / J. A. nyomán

folytatás

"Lehet, hogy hab vagy cukrozott tejen,
lehet, hogy zörej meredt éjjelen,
lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt,
lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad."

Tovább...

1920

Hegedűs Adriana

Alkut kötöttem a sorssal

Mint lila kép az elszürkült mezőben,
úgy oson be a trilla az éltető térbe.
Rügyek üdvözlik az elárvult faágat,
láss csodát, ne egyet, hanem százat.

Tovább...

3454

Törős István

Elefánt

Meggyötört lélek létének ezen óráján
Vánszorog a szavanna délibábos rónáján.
Egy elefánt az, kinek teste homályba zárva,
Az élet horizontját egyedül járja,
Csordából kiválva magány a barátja.

Tovább...

Bakk Dániel

Lét

Fekszek a kádamban némán,
Nézek szemeimmel mélán,
Párával teli, nedves lég,
Bukás előtt beszívom még.

Tovább...

01

T Tamás Ferenc

Néma üvöltés

Néha csak úgy járok az emberek között,
És csak nézelődök körbe-körbe.
Látom az emberek szemében a megfakult fényt.
A valaha volt hit és remény elvesztését.
Látom, hogy szólni senki sem mer.
Csak egy dolog marad: a néma üvöltés.

Tovább...

Gagyi Ágnes-Éva

Sakk-matt

Hol vannak a szavak?
Sakk-matt, mondja a harag.

Tovább...

Suta Nikoletta

Megszűnt létezni

Csak pár nap telt el,
S minden más lett.
Megváltozott vele szemben.
Már nem nézett rá,
Nem kereste,
Nem szólt hozzá.

Tovább...

Koszár Róbert

Elzárva, elveszve

Az érzéseink leperegnek,
mint homokszemek a homokórában...
Így múlnak el némán, feledve,
hogy egykoron kik is voltunk.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ