Versek a sorsról

Mysty Kata

Ádventi töprengés

Minden, amit kapsz hálára kötelez;
Szülővé válni, bölcsőt ringatni,
Ölelő karokban vidámító csókot
kapni,
Viruló kertben szorgos gazda
lenni,
Aranyló búzamezőnek vígan
integetni.

Tovább...

Marković Radmila

Magamnak magamról

Gyűjtögetem emlékeim,
lassan, mint
ahogyan a
csiga megy.

Tovább...

1333

Péter Éva Erika

Utolsó szó jogán

Letérdeltek balgák minden ütésre,
s kereszteket vettek az éjszakára,
az álom fiallta félszre...

Tovább...

Biczó Anna

Ne félj...

Ne félj, inkább élj!
Házad falán éj,
sötét szellem él,
ki árnyékot vél...

Tovább...

Vörös Judit

Csillagfény

Ne félj majd kedvesem,
ha egyszer elmegyek,
mert akkor is, ott is
csak téged szeretlek.

Tovább...

H. Lakatos Margit

Tél és teher

Sűrű pelyhekben hull a hó, rátelepszik
az ágra.
Súlyos teherként nehezül a vastag takaró
a fára.

Tovább...

712

Németh Dániel

Büntess!

Ne légy szolid!
Ne alkalmazkodj!
A dühöd szorít,
Magasról ugorj.

Tovább...

25

Kóródi Bence

Jégcsap a télben

Jajgat a jégcsap délben,
olvad a cseppje a télben.

Tovább...

Palercsík László

Valahol Európában

Valahol Európában, van egy ország,
S talán még akad itt csöppnyi Boldogság.
Itt születtem meg én egy nyári éjszakán,
És itt váltam felnőtté, túl hamar talán.

Tovább...

24

Nagy Zsuzsa

Vallomás a múltnak

nem tudom, mi lesz még, nem tudom, hogy lesz,
de szívből köszönöm neked, hogy egy kicsit megint boldog lehettem,
hisz újra mosolyt csaltál az arcomra, ezt köszönöm neked.
Nem tudom, még meddig tart, ezért úgy döntöttem, most hálás leszek.

Tovább...

00

Csontos Márta

Befalazva

Vakablakból nézed a világot,
s húsz éve ígérsz egy
kastélyt nekem.
Mantrázod teremtőd
nevét, s más takarója
alatt várod, míg a csoda
véletlen ideér.

Tovább...

17

Vaskó Ági

Pillézik már...

Pillézik már arannyal szőtt álmom,
didereg a rozsdás avar-ágyon.

Tovább...

2148

Hanik Boglárka

Sors

Raboljuk az időt...
Vagy az idő rabol bennünket?
Fogja a kezünk,
S el nem enged minket.

Tovább...

10

Horváth Ilona Judit

2011. Az újjászületés Karácsonya

Azt mondod; félelemtől sápadt a hajnal arca,
s könnyáztatta napjaitok nyomorúsága koronázza,
mit teremtett emberi értelmetek,
s a káosz lélekvesztőiben bolyongó énetek
szélbe hajítja a meggyalázott igazság hamvait,
baljós életetek örökül hagyott, elnyűtt láncait?

Tovább...

Hajdan Vali

Harapós ló

Magában siratta a tegnapot,
nem találta nálam a holnapot.
Nem látott bennem napot s csillagot,
mely fényéből mindent Neki adott.

Tovább...

27

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom