Versek a szakításról
Facebook, Instagram, Snapchat, Twitter,
számos képed van fent, némelyiken filter.
Követlek mindenhol az első randink óta,
mikor a szívemet örökre elraboltad.
fent felhő zörög
esőcsepp csöpög
próbálom kikerülni
de el fogok süllyedni
...sejtszinten emlékszik a szerelem.
Hiába vagy mással, mégis csak énvelem
álmodsz...
Látod? Én vagyok az álmod.
Csak nézlek csendben,
És érzem bódító illatod.
Elveszve szemed tükrében,
Nem várom a holnapot.
Avagy egy szakítás margójára
Azt mondtad, írjak rólad nyugodtan
kevésbé szépeket is, ha segít.
De én nem írok rólad se jót, se rosszat.
Nem írok mást, csak tisztán igazat.
Én nem akartalak bántani, de oly sokszor bántottál,
Míg én mindig őszinte voltam, te csak játszottál.
Hagytad, hogy az irányítson, ki eldobott téged,
S dühödben azt bántottad, ki meghalt volna érted...
az életem zacc kihűlt kávék alján
ráncolt szemöldök lett a hajdani vágy
lelkem egy rondán beszakadt köröm
és a te lelked: gyulladt körömágy
Rettegő szívem ezernyi
Darabban, kacagó ajkam
Remegő grimaszba fagyva
Hagyja, s elmegy, soha
Vissza se néz, csak elmegy
Tangót járunk mi ketten szelíden,
szoknyámat a lábadra terítem.
Lopott zörrenés a halk szélben,
idegtépő ölelés az éjben.
Süllyedek, húznak a hangok,
Elmegyek, s nem leszek már.
Öreg fakérgek a csókok,
S eldobott kő a szív, de sivár.
Egyedül fekszem az ágyban,
S az már nem meleg,
Szürke most a takaróm,
Szinte jéghideg.
Veled együtt a vízparton,
Fejem öledben, s téged nézlek,
Ajkadnak íze szebb, mint a méznek,
Gondolataim megtartom.
Szívem vadul kalimpált óhatatlanul,
Első pillantása lelkembe vájt váratlanul.
Próbáltam tenni ellene, harcolni mindhiába,
Színt hozott szívem fakó sivárságába.