Versek a szenvedésől
Élni akarok még, muzsikát hallgatni,
Élni és táncolni a Lacrimosa hangjegyein.
Élni akarok még, emberekre mosolyogni,
Élni és nevetni, egymáson szenvedni.
reggel felkelek
remélem, hogy írtál
nem azért, mert szükségem van rá
hanem csak jól esnek szavaid
Le lettem láncolva,
mint egy Bukott Angyal,
ki a mennyekből menekült...
Jegyzetek a világ haló feléről
enigmikus válság
pusztít s benne álság
kiismerhetetlen
elkövethetetlen
nem lehet mit tenni
lassan nincs mit enni...
Valóra vált rémálom,
A félelmedből táplálkozom.
Örökös láncokon tartva,
Halálodig fogoly vagy.
A minap képzelt kínomon nevettem.
nem az fájt, hogy másfél napja nem ettem...
Szálló percek maró vasfoga érint,
S várom a tisztán közelgő holnapot.
Egy új élet nyílott előttem.
Egy új élet, melynek nevét hadd feledjem!
Egy új élet, hol lettem kárhozott.
Egy új élet, ahol életem elromlott.
Hol rozsda lepte kapu tárul fel oldalt,
Ott térj le az útról, beszélgess a holddal.
Elregéli, mi történt nem messze onnan.
Egy kastélyban árnyak játszottak bátorral,
Kit aztán meggyötört a rettegés.
Nem tudok írni.
A szavak belém fagytak, ragadtak.
Pennámat megfogni se tudom, nem merem.
Nem szabad, a harag marad s mar belülről.
Elvesztem.
Maszkra húzom arcom,
ettől olyan élethű,
méghozzá a szerep adott,
átver bármely féleszűt!
Oly sok ember élete elveszett,
Ilyen sokat az ember még nem szenvedett.
A sok szív gyásztól, fájdalomtól kiált,
A világ mily kegyetlenné vált.