Versek a szenvedésől

Szabó Valentin

Négyharminc

Nem akarom többé érezni már,
hogy élek s énekelek.

Tovább...

Nagy Zsófia (zsomano6)

Elengedtelek, de talán mégsem

Vajon mikor múlik el ez a gyötrelmes érzés?...

Tovább...

Zöld Boróka

Közelről más

kedves szavad hallgatva
csak ültem ott kábultan,
levegőért kapkodva,
majd lassan ajtót nyitott
szívem üres csarnoka.

Tovább...

Piszter Anna Vilma

Azon az éjjel hazafelé mentem

Ad notam Kosztolányi

Azon az éjjel
a srácok összevissza vertek.
Azon az éjjel
szemem előtt úsztak el mind a tervek.

Tovább...

Kisdaróczi Tamás

Az ördög temploma

Lucifer templomot emelt,
Sok bűnöst már ki is szemelt,
Ez a hely, hol őket gyűjti,
Majd lelküket felemészti,
Így üdvözöl, Ördög áldjon!

Tovább...

22

Zádori Henrietta

Depresszió

Összeszorított foggal ülök,
Nézem az életet... megőrülök.
Látom magam kívülről,
Az önlátomás felőröl.

Tovább...

54

Villy Róbert Imre

Keserédes

Felemésztenek ezek a kis mocskok,
Vágyak, tőletek édesek a poklok,
Nem bírom tovább, hiába is félek,
Tagadjam meg őket, amíg csak élek?

Tovább...

00

Bertalan Árpád

Gondolkozz!

vigyázz!

Lehetsz jól informált` és enyhén szkeptikus,
Közülünk egyikünk sem antiszeptikus!

Tovább...

György Emőke

(V)érző

...nem leszel esztelen
nem bánom
csak felöltözve hallgass végig
mert már annyi
fullasztó érzést visszanyeltem
csendtenger vizét benyaltam
de feloldozást még nem nyertem...

Tovább...

1110

V. Robág

Függök

Függök valamitől,
Mit megnevezni nem tudok.
Lehet, hogy titok,
De valahogy elvagyok.

Tovább...

Szilágyi Anita

Koronavírus

Néptelenek az utcák,
Behúzva a spaletták,
Talán a kolera idején járok?

Tovább...

Suhayda Péter

Egyedül

Csönddé vált a reggel, néma a táj,
Ködként terül a fák közt a halál.
Utolért engem is, fölém hajolt,
Fülembe suttogott és átkarolt.

Tovább...

Horváth Ádám (Adamovics)

Dermesztő gondolatok

Fázom. Jégszívem egész testem áthatja,
Örök reszketésben, vacogásban tartva.
Oly távol a melegség, semmi napsugár,
Csak viharos szél, mely mindent összekuszál.

Tovább...

Monori János Bence

Szobámban

Engem mindig is fojtogatott a Csend, mégis:
Bezárt szobámban a Némaság a zenész...

Tovább...

Han

Meztelen

Kivetkőztem magamból.
Csak a váz maradt és ér-ruhája.
Én meg valahol mögötte.
Bujkálva.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom