Versek a szenvedésől
Egy háború margójára
Ha szellő lennék, a füléhez lopóznék,
És halk fuvallattal sírnám el vágyaim.
Vad vihar dúlta lelke köré fonódnék,
És elzokognám keserves bánataim.
egy kérésem volt csak adjanak ágyat
a család ússza meg a temetést
máris útban a bolygókat rúgtam
tapsoltak százezren a csillagok...
Gyereksírás, lőpornyomok,
Ház helyett csak füst és homok.
Összeomlani látszik egy élet munkája,
Megvalósulni látszik a világ rémálma.
Kínzómnak nagy tisztelettel! 2022.06.29 10:00 F*M (rabszolgád)
úgy éltem én mint a perzsa királyok
kit istenek kegye átok helyett áldott
aztán jött egy perc s a nagy kísértő...
Megfeneklett tóban ülök
Apályos hajóban,
A Hold fényébe tűzött,
Arcátlan katlan.
Hinni akarom, hogy én vagyok a jó,
S mikor újra leesik a hó,
Tiszta lelkiismerettel füröszthetem magam,
S újra becsületet ér majd a szavam!
Kovács Gabriella (Nightspirit)
Penészes falakból szivárgó suttogás
palettán keveredik bele egy látomásba,
cafatokra tördeli szét szívdobogása.
Minden ember csupán hatalmas lehetőség
I.
A pokol nem vérzik, ők viszont érzik
mindenben a vér szagát.
Szolgája hagyja, hogy újra eladja
milliókért önmagát.
Jön a vihar, ki segít rajtam?
Ki fog hát segíteni énrajtam?
Talán senki sem, ki tudhatja,
Immár senki sem tudhatja.
Árnyékban rejtőzködve,
Mások elől teljesen eltűnve,
Elbújva az egész világ elől,
Elrejtőzve az emberektől~~~~
Háborúban csendesek a Múzsák,
bús dalukat halkra fogják.
Nem száll versük szájról szájra,
hallgatnak a nagyvilágban.
Oh, hogy is gondolhattam én, bolond,
hogy szíved valaha értem forrt,
mert őrültek vagyunk mind,
s így éljük tovább ezt a kínt.
Szeretnék új ember lenni.
Eldobni a rég beidegződéseket.
Félhold úszik az éji égen maga,
felhőfoszlányok közt világít égve,
most nem kíséri csillagok víg hada,
arca dagad halványsárga szegélybe`.