Versek a szenvedésől
Bár levághatnám a gyászt, a sírást,
mint fojtó sálat a torkokról!
Acélszál zár a szívekre,
s vajúdunk a sorsunktól.
Te is, én is visszük titkunk,
csak miénk e rendzavar.
Hiába a simító kéz... hiába a békedal.
Recseg az olajozott gépezet.
Angyalok dala az égből...
Románcot, tiszteletet akartok,
Megértést, megbecsülést, törődést?
Mily csodás lenne a mai világ,
Ha minden ember, mint rég, úgy élne.
hogy én hogy iszom a boros kólát (kérdőjel helye)
hét egész öt tized az előbbiből tegnap
öt pedig az utóbbiból ma
deciliterben persze
utálom a bort
mert ugyan a csúcsra juttat
de a sinusgörbe aljára is levisz
elfeledteti az érzéseket...
Számtalan csatát megvívtam az életben,
Most úgy érzem, elveszíthetek mindent.
Ebben az ügyben már megtettem mindent,
A remény az, ami megmaradt nekem.
Képes vagyok nélküled
Leélni az életet,
Tudom, hogy meg kell tennem,
Viszlát, ma el kell mennem.
Várom, a kezeim közül hogyan folyik át a sötét idő,
S a testemet meggyötörték rémes, fájdalmas erők...
Mondd, Istenem, mi legyen,
Ha a tükörből visszanéz hidegen
Egy idegen.
A hullámzó tengerszint
Szememben emelkedik,
Néha kihullámzik,
Arcomra vízcseppet hint.
Amikor egy régi vers előkerül a fiókból...
Te mélység rémes démona
Tüphón és Ekhidna fia
Alvilág jártának őre
Kit Hádész szelídített meg
Ezer betegség, mi kínozza lelkemet.
Ezer betegség, mi megtépázza életem.
Ezer betegség, és egy sem halálos.
Ó! Mondd, Istenem, ki küldte rám ez átkot.
Kimondva is titok előtted:
Szent igazságoknak hitt vádak -...
Ha segítségre szorulnál,
Együttérzésre ne várjál.
Néma hazugság az egész,
Csöndes, sötét bábjáték.
A függöny mögül figyel a rém...
Nem tudlak elengedni
Egyszerűen nem sikerül
Ha el tudnálak feledni
Akkor boldog lennék belül?