Versek a szenvedésől
Szívem továbbszállna, de a kín nem enged.
Magamba roskadva néznék előre, de szenvedek.
Próbáltam felállni s elölről mindent kezdeni.
Tudtam játszva mosolyogni, de nem tudok feledni.
Gondolatok
Rengeteg elhullott rózsaszirom,
Rengeteg feladott álom,
Rengeteg beígért ígéret,
Rengeteg seb, mely csak éget,
Rengeteg dalszöveg, mely könnyeket csal elő,
Rengeteg vágy, melyet minden nap mos el az eső,
Rengeteg sóvárgás,
Rengeteg szívfájás...
A megtévesztő adatlap Tinderen kell...
Profilt csinálsz magadnak filterekkel...
Egy kislány fekszik, mellette egy levél,
Az áll benne, olvassa mindenki, ki él!
Hazudtam neked,
Mikor felemeltem fejed,
Megfogtam kezed,
És hittem benned.
"Látjátok feleim szümtükkel..."
Barátaim vagytok, régebben
de sok jót adtatok...
Most azonban magam vagyok,
mert ti elhagytatok.
Amikor találkoztunk, a földön voltam,
Onnét álltam fel, mint másnapos a kocsmapultnál.
Kértem még egy kört, nem tudtam, most mi lesz?!...
Az őrület forgószele
Söpör végig a világon,
A kőszív kegyetlen tette
Nem érzi, mi az a fájdalom,
Nem tisztelnek állatot, sem embert,
A sok könnytől a tó vize megtelt...
Becsülettel élek, amíg megadja az Isten,
alázattal szolgálok, vesztenivalóm nincsen.
Télnek morcos, bágyadtan hideg teste fölkel,
jeges széllel karöltve jégvirágot glancol,
fagyos szeme a tájra dermedtséget szögel,
fehér leplét szétterítve jégtánccal rajzol.
Elolvadt minden hó,
elveszett minden jó.
Odalett a bizalom,
mert elnémult a szó.
Szavak nélkül elér a rossz.
Egyedül semmi sem lesz jobb.
Lelkem és szívem szorítja valami,
Fuldoklok,
Szavakká képtelenség formálni,
Mi bent dúl reménytelen.