Versek a szerelmi csalódásról
Miért nem vagyok elég jó?
Tán nem lennék nála jobb?
Őszintén érzem, hogy a bajok,
Amik egyik részét én alkotom.
Vágyom elbújni valami sötét helyre,
Hol nem érint a kezed, nem lát a szemed.
A szerelemről olyan sok helyen olvashattunk már
vagy láthattuk filmekben és mesélhettek is róla nekünk
de valahogy megtapasztalni teljesen más
semmihez sem fogható valamit érzünk
Szabadság vagy szerelem
Az érzés valahol rabság,
Hol a lélek és a szív harca
Néha feszegeti a határokat,
S lesz belőle fájdalommal teli félmondat
Egy esős szombaton.
Azt hittem, ő az,
Ki megváltoztat engem.
S ő lesz majd a támasz,
Kire ráhajthatom fejem.
Csak állok veled szemben
és hang nem jön ki torkomon.
Üvöltenék, hogy halld:
mily` nagy úr a fájdalom
s a közöny, mit rám vetítesz.
Bilincs
A kéz, amely megmentett,
most is ölel, de túl szorosan,
s egészen magához láncol,
de emlék fonja a sorsokat.
Nézem de nem érhetek hozzá
Törékeny nemrég vált azzá
Keresem benne magam de mást látok
Torz kép maró átok
A vadász a pacsirtát szerette...
A vadász a pacsirtát szerette,
De a madár őt nem szerette,
S bár sosem nézett más madárra,
A természet volt minden boldogsága.
Papírra vetett szavaid darálóban végzik.
Ahogy többször összeragasztott szíved,
újra darabokra hullik.
Én mindig neked éltem,
Pedig végén már féltem.
Könny nem csordul,
Csak a lélek csorbul.
Sovány vigasz.
Szerelmes zene dallamában magamat siratom halkan,
körülöttem fal hever mindenütt romokban.
Sivár falak közt élek tovább sötét kriptában,
megőrizve őt örökre lelkem titkos bugyraiban.
Megint hittem neked.
Megint megbántottál.
Megint játszottál a szívemmel.
S megint miattad szomorkodok...
Megint miattad írok szomorú sorokat,
s megint miattad sírok...