Versek a szerelmi csalódásról
A szerelem hatalom.
Csókod perzsel,
S sebet hagy ajkamon.
Önös lényed túlvilági,
Itt sosem találod majd helyed.
Űzött vad vagy otthon nélkül,
Azt is csak én adnék neked.
Anya leszel, ez nagyszerű, de még te is gyerek vagy,
nem félsz attól, hogy az a fiú egyszerűen elhagy,
vagy azt hiszed, a gyermekeddel láncot fontál köré,
ha ez így van, nem tartozol az okosabbak közé.
Jaj be nehéz a búcsú napja,
Szemem könnyeit vízesésszerűen fakasztja,
Oly soká nem látlak, én egyetlen múzsám,
Nem tudom, hogy engedjelek ennyi év múltán,
Nehéz, nehéz a búcsú, nehéz!
Csak fekszem némán, és könnyezem,
vagy riadok álmomból szüntelen.
Nem akarom látni, és mégis jő,
tekintete bántó és megvető!
Rút kiskacsaként lestem a hattyút,
és közben nehéz volt a mellkasom.
Míg a zavaros vízben nem láttad magad,
én körbeúsztam miattad az egész tavat.
Akit szerettem benned
Már nem akarom ezt az érzést!
Megteszem a fájó lépést!
Lassan bezárom szívem előtted...
(Utóhang - a Dávid király c. versemhez)
Tündér ül a sziklán némán, összetörten,
Könnyáztatta arccal, lelke meggyötörten,
Fölötte bezárt ég, alant rideg mélység,
Ereje fogytával oszlik a tündérség.
Álmatlan éjszakán megannyi gondolat,
Szívem s lelkem marja égető bánat.
Nem számít, mit teszek,
Boldogtalanságomban elveszek.
Szeretlek, de mégsem érted.
Vártam türelmesen, de mégsem érzed.
A türelem kiveszőben, pedig igenis kell idő.
Hogy megszokd, hogy átéld, hogy érezd.
Már 9 hónapja egyre csak gondolkodom,
Megéri-e nekem ez a sok fájdalom?
Lelkem a legkülönfélébben szenved,
Hisz tudom, hogy szeretem.
elengedés
Búcsúlevél ez, édes angyalom,
mit írjak, nem tudom.
Szeretnék mindent elfeledni,
emlékeinket eltemetni,
siratni bús szerelmedet
próbálkozom, de nem lehet.
...Összetörted a szívem,
Szétmorzsoltad az érzéseim,
Elfogytak a kérdéseim.