Versek a szerelmi csalódásról
Lélekharang-csengés álmomból, ha ébreszt,
fejvesztve menekülök, futok ki a rétre.
Mindenhol virágok, boldogan kiáltok,
keblemre ölelném az egész világot.
Szeretnék az éjszaka lenni,
Álmodat gyönyörűvé tenni,
Óvatosan felügyelni,
Hogy ne zavarja semmi.
Miért vagy?
Miért létezel?
Létemmel miért bánsz így? Két kézzel
Minek szaporítod szavaid üres ígéretek
Haldokló kötegeire...
Valami nincs rendben, hisz látom,
Pedig nekem te jelented a világot.
Valami megváltozott köztünk, érzem,
És te nem is tudod, belül mennyire vérzek.
Nem tudtam, hogy simogató kezek tudnak fájdalmat okozni,
Nem tudtam, hogy szavak tudnak ennyi fájdalmat okozni,
Nem tudtam, hogy emberek így tudnak egymással bánni,
Nem tudtam, hogy ily könnyen el tudsz futni,
Nem tudtam, hogy ily könnyen meg tudsz ölni,
Nem tudtam, hogy ennyit jelentett neked.
Te tökéletes vagy, nem követsz el sosem hibát,
minden csak úgy a jó, ahogyan te csinálod,
ha valami rosszul sül el, mindig a másik hibás,
mindig más a felelős, hogyha te rosszul jársz.
Esőcsepp az arcodon,
S mint vándor, csak andalog.
Rám mosolyogsz, most álmodom?
Szemeid nélkül csak kárhozom.
Szeretném, ha szeretnél,
Esténként engem ölelnél,
Szeretném, ha itt lennél,
Szíved vágya én lennék!
Megtört emlékeket hoz a nyári forróság,
Szeretni e világban már hazugság...
Csak remélem, hogy boldogan telnek napjaid,
Egy nap majd elfeledem ölelő karjaid.
Ó, te gyilkos élet,
megölted a szépet.
Adni tudtál, s
visszavetted
rútul, miért
velem tetted?
Hogy legyek én veled,
hogy nézzem szép szemed,
amikor csak ámulsz,
szemeddel mást bámulsz
Krisztián emlékére
"Szeretlek!"
Mondta nékem!
Annyit dalolta, hogy
Elhittem neki...
Ó, én édes kedvesem:
Bár ne vicsorítana arcunkba
a hazugságok habozó pofája,
és nem terelne védtelenül
a kételyek varázstalan labirintusába.
Csalódás
Bolyongok, s nem találom a lelkem,
Óceánnyi fájdalmat szív fel könnytől duzzadt testem.
Elárult, ki volt számomra a világ,
Rózsakert volt szívemben, mára csak egy elhervadt virág.
Búcsúzom tőled, a szemfényem kihunyt.
Vándorösvényeken magamat megunt,
eldobott játékokkal vettem körül,
melynek a szívem a szíveddel örült.