Versek a szerelmi csalódásról
(Én bájos lidércem
Láttál engem holtan?)
Láttam szép valódat
Mikor még nem voltam.
Csupán illúzió volt minden, ami köztünk
Történt, csak a meggondolatlan ösztön
Szüleménye, kegyetlen játszma,
Talán szívem rejtett vágya.
Félbehagyott szavak háborúját vívjuk,
önérzetünk foglyaként leláncolt rabok,
kezünkben mindent eldöntő kemény aduk,
kötőszavakból font csattogós ostorok.
Zagyva-parti fűzfák,
Énértem ne sírjatok!
Úgy, mint bennetek, már
Senkiben sem bízhatok.
Rózsaszínbe esett a köd,
s magányos csónakod a bűnöd...
Utólag már láttam a
Jeleket, mikor lettem
Egy gonosz játszma
Kiszemelt részese.
Vegyes érzelmek kavarognak bennem,
A sötét oldalra tekintek át.
Úgy érzem, itt az ideje mennem,
Szívemnek erre nincsen ereje már.
Szép sűrűn ragyognak a csillagok,
Elvesztem s már nem tudom, hol vagyok,
Nézném a csillagokat veled,
De másért könnyezik a szemed.
Veled csalódás volt
Minden egyes percem.
Keserű tengerében
Fuldokolt a lelkem.
Valamikor még büszkén dobogott,
Mára már szinte teljesen elhallgatott.
a ki nem mondottak
Olyan vagy nekem, mint a száraz eső,
Akár a halott madár, szárnyát repeső.
Olyan vagy, mint a víz, ami partot nem mos,
Akinek semmi sem volt soha fontos.
Üzenném magamnak, mielőtt el nem felejtem,
Bal kézzel löktem le a polcról a vekkerem,
Mikor kezemnél fogva kirántott az ágyból a rettenet.
Elhomályosodó szerelem...
Elhomályosodó szerelem,
igen, az vagy nekem, kedves,
sárba tiport ölelés, szép emlékek,
meggondolt szavad hova tűnt,
elszállt szerelem, marad az űr.
Nem kérdezem, hogy hogy érzed magad.
Azt sem, hogy arcod ilyen szép hogyan lehet.
Nem eszem mohón már mind` egyes szavad.
S nem dicsérem már rég barna szemed.
Mit teszel majd, ha nem leszek veled?