Versek a szerelmi csalódásról
A szívemet nem tudom
a cipődbe beletenni
mert sokkal nagyobb
mint vele menni
Emlékek
Emlékek hátárán szabadon szárnyalok,
Múlt homályában pihenve lazulok.
Egy emlékhez jár vissza sóhajom,
Emlékmorzsáim lelkem dalaként óvom.
Nagy fényesség felé
Kicsi bogár repül,
Azt hiszi, a Hold fénye
Világít neki piszkosul.
Vágytam az érzést, mi magával ragad,
Egy igaz pillanatot, mi szívemben marad,
Bíztam a szavakban, hogy őszintén jönnek,
Elhittem magamnak, hogy nem hagynak könnyet.
Mi ez a zaj?
Bentről érzem, fülemben hallom.
Nap mint nap.
Zakatol, kattog, dübörög.
Hajnalban remény, estére zord.
Elfolyó éveim tompa ritmusa.
Nehéz szívemnek elfogadni mindazt,
Amit mondtál, hogy nem érhet a hajnal
Melletted, és megfogadtad szívedben,
Hogy amit érzel, az sosem lehet szerelem.
Hunyorgó szemekkel íme eléd állok!
Még mindig elvakít hamis ragyogásod.
Kezemmel takarom fájó szemeimet,
könnyeim arcomon senki ne lássa meg!
Összetört szívem ragasztom,
Már rutinból csinálom.
Rég múlt, elküldtél bálon
Haza, hátamon harasztom.
10
Köd lep el minket, nem látok már tisztán.
A fény, mely vezetett, alig pislákol már.
Visszatekintés
Nem is értem, mért,
Csak érzem egy ideje,
Távolodsz mellőlem,
Ismeretlen a miértje.
Rád gondolok, s a pillanat visszaad.
Rád gondolok, s látom édes arcodat.
Rád gondolok, de emléked gyötri a perceket,
Rád gondolok - s hagyom sírni lelkemet.
Csattan a sötétség, és megannyi csillag
nyomja el csikkjét az émelygő elmémen.
Nem szerelem, csak képzelet.
Nem szerelem, csak szösszenet.
A szívem egy ingovány,
érthetetlen, mely bezár,
Minden érzelem egy új vívmány,
mivel emlékeket az élet lezár...