Versek a szerencséről
Ritka, ha van, aki otthonra talál,
Hol feszültség agyat nem kalapál,
Megpihenhet már a megfáradt lélek.
Forró nyár van,
hogy süt a Nap,
milyen szép is
a pillanat.
Légy erős
Az életem egy nyitott könyv, de nem mindegy, hogy kinek,
Ha valamit elkezdek, mindent véghezviszek,
Nem adom fel akkor sem, ha le kell dönteni a falat,
Tovább kell menni, mert az élet mindig így halad
A szegény béka egyedül
mély bánatába elmerült.
Nem törődött a világgal,
fuvalkodott csak magában.
Ha elmegyek, már messze visz az út,
előttem válaszként kettő is fut.
Ez éj enyém: de kora hajnalon
megyek, mint rab, batyuval hátamon.
Hétköznapi váratlanságok
A vak látott,
süket hallott,
szólt a néma,
járt a béna.
Avagy igaz történet
A kiscica beleesett az aknába.
Nyivákolt keservesen az árva.
Mi mást tehettem?
A bajbajutottam megkerestem.
Piros fotelben csücsülsz,
Belém sok gondolatot szülsz.
Tudod, nekem nem az számít, hogy pénzt hozol haza.
Az számít, hogy mikor itt vagy, bátran bújhatok hozzád oda.
Tolakodva nyüzsög a sokasodó emberiség,
közéjük férkőzött egy szörnyű rémség.
Szívükben halványuló szeretet, reménység.
talán el is jő hamarosan rájuk a vég.
Elmentem a lottózóba,
Mivel üres volt a zsebem.
- Nincsen nálam más, csupán csak
500 forint. Előveszem.
Amikor egy csillag alászáll az égből,
egy nagy könnycsepp hullik
a vén Hold szeméből.
Az ég tengerében sokáig ragyognak,
van, hogy néha-néha
egymás után nyúlnak.
A csónakod mit kikötöttél még ringásban van
emlékeim pásztázzák a partot hol süppedtek
lábnyomaid mélyre utánozhatatlan órák
fészek-melegében madarak cseperednek fel...
Egyszer holdtölte volt,
a dombtetőn kutya csaholt,
balsorsát tán` megszánja Luna,
üvöltve égig sírt a hangja.
Folyik az élet, mint egy hatalmas folyó, benne úszunk mind, mint aprócska ágak.
Hullámmal, örvénnyel mind harcban állunk, és jönnek ők úgy, mint az elsuhanó tájak.