Versek a szeretetről
Ahol a szó már
kevésnek bizonyul,
az állatokat bántják
ártatlanul,
ott eljön a sereg, az erő,
jaj neked, te állatverő.
Olaszfán vályogházban
várt rám az én nagyanyám,
öreg faléckapu ajtajában
már kiabáltam: megjöttem, nagyikám!
Óceánnak ezer tajték-hullámán utazva
Szelem minden habját az Életnek.
Napnak csábító sugarát ölelve
Keresem e Boldogság gyökerét.
Tarka színek világában elmerülök csendben,
Fénysugárként érkezem a végtelen időben.
Lelkem mélyén bársony képek gyöngyszemként peregnek,
Éveim során felfűzve egymásra épülnek.
Ébred a szívem, ha átölellek téged,
Dalol a lelkem, ha hallom nevetésed,
Ezerszínű világunk megannyi fénye
Sugárzik gondoskodó szemeid tükrében.
A történet akkor kezdődött,
mikor szétroppant csontod zörgött.
A felhők szinte táncoltak velem,
mikor megérintett az ismeretlen.
Áldott legyen az Ég,
Áldott legyen a Föld,
Áldott legyen minden Teremtmény,
Áldott legyen e kis Tünemény,
Ki vár rám a messzeségben,
Ki boldog az életében,
Ki ott van örökre a szívemben.
Ha ideges ujjakkal felszakítod
Ötödikként a levelem,
Ami a cenzorok kezén is átment,
Szemük hizlalták tán vele,
Az ujjuk mocska, mint madár-guanó,
A sorok hímpora között
Ott van az emlékükként elpottyantva.
Varrd meg ruháját, ha elszakadt,
nehogy holnap magadra maradj.
Első leány unokámnak: Tamarának
Megérkeztél nyár derekán,
édes, kicsi királyleány,
könnycsepp hullik, az arc ragyog,
szavam nincsen, boldog vagyok.
B... oldog névnapot,
virágos mindennapot,
nagyon gyönyörűt!