Versek a szeretetről
Egy férfi énekelt nekem,
mert ő szívből szeretett.
Most itt vagy, pedig nem kértelek.
Szeretnélek, de már nem merlek.
Jöttél, és mint vihar a tengert, úgy
Szítasz.
Itt leszek neked, ha valami bánt,
Itt leszek, ha kell űzni a magányt,
Hogyha éppen sírsz, hullatsz könnyeket,
Letörlöm neked majd az összeset!
Durr, aztán megint:
Durr és bumm...
S az égen tűzvirágok
Szállnak csillogó fényben
Kételkedő, szerető szív!
Szótlanságban elmerülve
Lelked fényét kergeti.
Hallhatatlan szavaim
Könyörtelenül forog az időkerék,
újszülött-percekből órák lesznek.
Gyorsan telnek, nincs menedék,
repül az idő, suhannak napok, hetek.
Még érzem ajkaimon csókod,
még eszembe jutsz egy fáradt nap után.
Míg az ész vakonkutat, addig a szív jóllátja az utat.
Hűvös szellő lengedez,
Velem most ne ellenkezz!
Teszem kezem kezedbe,
Ne kelljen a zsebembe.
Kihozod a fényre, hogy feltöltse a napot?
Ha ránézel, a szeretet sóhajt nagyot...
Vágytalan tekintete oly szelíden ragyog...
Közöttünk eltévedt boldogságnak utat adott!
A reggeli ébredésekért
én elmondok egy imát,
legyen az felhős, napos,
szél is hajoltathatja faágát.
Az élet értelmét mindenki keresi,
De az igaz utat sokan elfeledik.
De mi az igazi kérdés, mit félnek feltenni?
Mit is jelent tényleg embernek lenni?
Ha tehetném, mert lenne rá varázsom,
nem lenne könny sehol a világon,
gyermekek kezét anya, apa fogná,
árvaságról még a hírt sem hallaná,
nem félne, nem bújna,
nem lenne bánatra miértje,
mindig csak nevetne, szeretne,
boldog, egész családban cseperedne.
...életedre szerencsét
és még békességet,
igaz szerelmet,
otthont, öleléseket.