Versek a szeretetről
Úgy szeretném megölelni,
akiket szeretek!
Én mindig megpróbáltam,
amit lehetett.
Ünnep a kórházban
Őszi madár tovaszáll,
gyere, tél, havazzál.
Az ünnep kispadján
sok kis gyermek várva vár.
Szívedben legyen mindég szeretet,
boldogan élni csak így lehet,
szomorúság kerülje lelkedet,
áldás lesz így a te életed.
Adventi koszorún gyertyák szimbolikája,
Vasárnap fellobban az első lángja,
Lila lepelben Angyal földre repült,
Hitetlen emberek mellé csendben leült
Advent első gyertyája
Első advent hajnalán
kopogtat a szeretet,
kulcslyukon is besurran,
ha az ajtón nem lehet.
Ha naponta adtad a szeretetet, barátom,
most ne készülj külön azért, hogy jön a karácsony!
Mert biztosan megérzik körötted az emberek,
hogy a te szívedben mekkora is a szeretet!
Nem tudom, Te hogy vagy vele,
De az életem nem lenne nélküled kerek.
Manapság nincsenek könnyű napjaink,
dermeszt a félelmektől átszőtt világ,
merengünk jóslatok baljós lapjain,
s magányunk csak sivatagban nőtt virág.
Kilenc éves lettem éppen,
mire állt a házunk készen,
s hazajött az édesanyám
onnan, hol halt ifjan apám.
Ezer év is eltelt azóta talán,
hogy benyitottam a szülői ház kapuján.
Ismerős nyikorgás, kicsit akadva zárul.
Amint belépek, emlékek hada tárul...
S én csak nézlek, nézlek, ahogyan alszol,
Mialatt a fény az arcodra formákat rajzol.
Télidőben benne járunk,
karácsonyra készülődünk,
új egyházi évbe léptünk,
lélekben már ünnepelünk.
Levelek lent hevernek
meleget feledve,
december szent ereje errefele dereng...
Vele jeges fellegek pelyheket lehelve,
kegyelemmel teljen
e kegyetlen jelen.
Ég hasad ketté a napsugártól,
ahogyan a kávé elkezd főni.
A tegnap különválik a mától,
ízét az illata megelőzi.
Mit is mondhatnék,
ha a szívem megszakad?
Ebben a percben
sírni nem szabad.