Versek a szeretetről
Már megint nem bírok a buta világgal,
hamis mosolyokkal, hazug dumával,
megint az a sztár, ki ostoba, kapzsi,
az igaz embereket senki nem becsüli.
Az év minden napja rólatok szól,
dali hercegek, szép királylányok,
e gyermeknap csak értetek hajbókol,
Ti, csillogó, huncut kis gyémántok.
Kicsi kavics - titkot sejtet,
egyedi kincs minden gyermek.
Ki lesz belőle? Rajtad áll...
gyémánt-e vagy rab madár.
hófehér szirmok
egy-egy apró üzenet
patyolat tisztán
Szeresd a gyermeket!
Öleld magadhoz boldogan.
A szülési fájást elfelejted,
Ha kis kezével simogat!
Hogy ember vagy,
éld át e létcsodát;
a kerti úton át
a fű friss illatát
érezheted,
és lépteid nyomán
a kövek halk dalát
hallhatod...
Találjon célba szeretet és ajándék
Ha valakit szeretünk, nem elég, ha csak mi tudjuk,
Semmit sem ér, ha tudtára azt szeretve nem adjuk.
Szeretetét - ki bőséggel és nyitott szívvel méri,
Hidd el nekem, sokszorosan az neki is megéri.
Mama, kérlek, mondd, hogy álom!
Mama, tudd meg, hogy hiányzol.
A te hiányod fájlalom,
mert egyedül nehéz nagyon.
Pünkösdi rózsa szirmai,
Fehér, rózsaszín és lila...
Az égen fenn, édes fiam,
nézd, ott az Androméda!
Most apáddal arra suhan
az űrben egy rakéta.
Szerettem hűs nyárfalevél lenni
belesusogni a csendbe mosolyod
szerettem lehunyt szemed mögé nézni
ha kiült arcodra bánatod.
Meg néhány hangfoszlány, az is csak oly lebegő
Fuvallat; mutatja útját térnek az idő,
Múlt és jelen hallhatja, hangom nem fecsegő,
Inkább óvó, féltő, aggódva is szerető
Szemed kék óceánjában fürdik a kelő reggel,
Isteni igékkel ajkadról a szó vízzel keresztel.
Szerető koldus lelkemnek Te vagy a minden,
bánatom-örömöm az egyetlenegy kincsem.
Égen-földön örök szerelemben, akiért dobban a szívem...
Ha meglát egy falatot, már csorog a nyála,
legyen az bármi, ő biztos kívánja.
Mondd, gyermekem,
ha majd gyengül a kezem,
fárad a lábam,
ülve pirítom a hagymát,
talán le is égetem,
pedig óvva vigyáztam,
mondd, megkorholsz majd érte,
vagy szelíden azt mondod...