Versek a szeretetről
Még nem múlt el a nyár,
végnapjait se számolom,
összefut majd útja az ősszel,
melengetnek még napjai.
Az internetes beszélgetésekben örömöm nem lelem,
Nem szeretnék ismerkedni egy ilyen személytelen helyen.
Mindennap veled.
Gondolok rád.
Nagyon szeretlek.
Én mindig vigyázok rád.
Adjon az Isten minden szépet,
Irigyeknek emberséget,
Házat, hazát hazátlannak,
Otthont a hontalannak
haikucsokor
az érintésed
többet mond minden szónál
hagyom beszélni
Szemed, mint a hajnalcsillag, úgy ragyog,
Ne felejtsd el, mindig melletted vagyok.
Költészetnek nagyasszonya
földöntúli boldogságban,
a verseknek menyasszonya
örök tavasz hatalmában.
Szeretet
Lassan ősz lesz, vörös, sárga,
Szeptemberre fordul naptár,
Kölykök mennek iskolába,
Elmúlt az utolsó szép nyár.
Nem tudom, hogy kinek írok,
kik olvassák versemet.
Talán azok, kiknek éjjel
elaludni nem lehet,
kiknek szíve másra vágyik,
kiknek álma zakatol,
akik, mikor feljő a Nap,
újra... kezdik... valahol...
Röpke percre itt maradt még a nyár,
kertek alatt az ősz lopakodva jár,
vinne mindent, amit a nyár adott,
de a miértek halmazán hallgatott.
Szerelem? Sokat kerestem,
Vajon hol lehet az igaz szerelem?
Nem lelem, hiába keresem,
S csak várok és várok, míg nem talál reám!
Fűzfaágon fészkel fáradt kismadár,
fárasztó nap végén téged hazavár,
csiripelni vágyik füledbe vala,
hogy szerelmes szíved a szépség maga.
hol vagy most
miért mentél el
miért vitted el a fényt
"Nocsak! Te még verseket is fabrikálsz?
Kirakós játék, s lám, vele megkínálsz."
Betűkkel telik asztalon a vászon,
Lárifári, tán rakd ki bármi áron!
Forgolódtam
alvás nélkül:
éjfél után egy óra!
Mi zavarta
a nyugalmam?
Néhány strófám elmondja...