Versek a szeretetről
És itt van, eljött
Az, amire vártam,
Kedvenc évszakom.
A gyönyörű napsütéses nyár.
Izgatottság száll a levegőben,
S forró leheletek forrnak egybe.
Egy kidagadt ér táncol a nyakon,
Hegyes fogaim villannak, hagyom.
Gyerek voltam szinte még,
amikor te születtél,
érzelmeim mégis anyaiak,
az idő eltelt, az érzés megmaradt.
1.
Igazi kincs vagy nekem.
Néhanapján fogod kezem.
Hogyha feladnám, te megtartasz.
Veled szép az élet.
Bár soha nem érne véget ez a nap.
Átadom neked az életem.
Álmomban is téged kereslek.
Rád bízom titkaim súlyát.
Áldom szavaid hangját.
Semmi rosszat nem akartam
Csak szeretetet és mosolyt
Egy jobb világnak
Adni
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Magos fák ölében kicsinyke tó,
mélyet elrejtő, a fentit kutató.
Tükre bontja a mesélő ablakot,
és tüstént küldi a sugallatot.
A tavasz lassan nyárba vált,
Friss bimbók üde fénye
Nem állta ki az idők porát,
Ellepte őket a kétség fekélye.
Bárcsak ne aludhatnék hónapokon át,
Verné fel a szomszédokat vad hisztériád!
Kapnál a hajamba, amint kezed felé száll,
Lennél a zsarnokom, míg az otthon romban áll.
Meggyógyultál (legnagyobb hősömnek, kicsi Fiamnak)
Elmúlt az ősz, a tél, a tavasz,
Lezárul egy nehéz szakasz.
Küzdöttél, te fel nem adtad,
Mindenkinek megmutattad,
Hogy bár kicsi vagy még, de bátor,
Erősebb, mint a Terminátor.
Drága Édesanyám!
Apukámra vigyáz.
A kórházi ágyánál...
A hideg is kiráz!
Nem búcsúzom tőled soha,
ne is várd, "Isten veled",
nekem nem kell ahhoz
halál, menny, vagy éppen
ha úgy van, a pokol maga,
érintetlenül is, de bennem leszel.
Szeretnék én kaktusz lenni,
Ablakodban virítani,
Megszúrnék én minden kezet,
Aki megbántana tégedet.