Versek a szeretetről
haiku-csokor
társas magányban
virtuális szerető
ábrándozásként
Karácsony előtt
Tiszta szívvel várlak, gyönyörű karácsony!
Nem megyek sehova, leteszem poggyászom.
Áldott estén, szeretetben jöjj el hozzám, Kisded,
terheimet, lelkem súlyát velem együtt vitted.
A kis fenyőfa ága
kihajlott az útra,
nem tört le soha,
vigyázott mindig -
magára.
Lassan fél életem leéltem,
mire rájöttem, hogy Margita az élet.
Gyönyörű, szeretni való tünemény,
kit a sors nem hordoz a tenyerén.
Ma megkérdezted tőlem
Ma megkérdezted tőlem, hogy érzek,
Testem átölelted, látván, hogy vérzek.
Csókokkal hintetted feltépett sebeim,
Majd lágy ujjaiddal itattad fel könnyeim.
Miként a fák lombjai, hullanak a naptár lapjai.
Az utca ködös, párás, igazi téli időjárás.
Szeretek várni a hajnal csodájára,
felkelő Nap pompás fényáradatára.
Szeretem reggel a hálát a szívemben,
azt az örömöt, hogy ismét felkelhettem.
Tudom nagyon vártok
indulok hozzátok
pici gyermekeim
ősz szakállú apó
kedves nebulói.
Adventi angyalok
ragyogó Fénye,
meghittséget hoznak
az emberek szívébe.
Szeretetem küldöm nektek, érintsen titeket, s öleljen, hisz én is szeretlek titeket.
Szeretettel küldök nektek egy mosolyt, mert ha azt látok arcotokon, víg az én lelkem.
Tudsz-e megbocsájtani?
Amikor az élet oly nehéz!
Akarsz-e vidám szavakat mondani?
Akkor a szív letenné terhét!
Szerették, pedig még meg sem született.
Szeretve tette első lépeit.
Bírta az iskolát, hol tudást szedett.
Szívében őrzi kamaszkor fényeit.
Korai ébredés
Virradat űzi szememből jócskán messze az álmot -
Bőven juthat idő létemmel vetni ma számot.
Mit, mikor, épp hogyan, és/vagy mennyire jól cselekedtem?
Mennyi a bűn, amiért majd illendő vezekelnem?