Versek a szeretetről
Piros-fehér-zöld - énemre terül.
Más dallamra a szívem nem hevül.
Szépen simuló, igazi szavak
- Csak az őseim nyelvén hangzanak.
Ha barátságunk szép virága hervadni kezd.
Kérlek, szeretet harmatával te is öntözgesd.
Oly szép csoda mi lelkünkből fakadt.
De soha nem vehetjük biztosra, hogy örökre megmarad.
Várom, hogy szemeidbe nézhessek,
hogy érezzem a vágyat, ami irántad tombol,
hogy ne éld át soha többé a kínt, ami mindent összerombol.
Misére indul minden jótét lélek,
Kis falumban szól a harang, az ének,
Sarlós Boldogasszony kegytemplomában
Éjfélkor kezd Atyánk magasztalásba.
Az érzések, miket keltettél bennem,
figyelmen kívül hagyod,
kicsinek érzem magam.
Ennyi az egész.
Nekem mindent megérsz.
Foszthatnak tőlem minden virágot...
Nekem úgyis te vagy a világom.
Folyton válogatok... ez maradt örökül,
látom, ahogyan toporgok apám körül...
Fát vágott az erdőn, csak este jött haza.
Látszott, hogy fáradt, de sosem volt panasza.
Várlak téged,
Mint egy madár,
Szívem csak dobog,
És miattad kalapál.
Mindenki szeretetre vár,
hidd el, még a rossz is,
valami eltörött talán,
ki tudja, miért taszít...
Atyánk az Isten,
anyánk a föld,
melybe eltemetnek,
az is lehet,
hogy idő előtt.
Magányos vonat visz tova,
Útja sem volt jó soha,
Célja is csak mostoha,
Így marad meg egymaga.
Nem tudhatom, hogy másnak
E csodás táj, kék égbolt
Vajon mit jelent...
Utolsó alkalommal - nézd meg jól! -
Szívedbe véstem, mint egy kőbe...
Kukorica Jancsi, a hűséges macska
Kukorica Jancsi egy hűséges macska,
mikor eltávozom, integet a mancsa.
Forró, nyári napon, július közepén,
e cicus számára én voltam a remény.