Versek a szeretetről
Hogy szeresselek?
Hogy hogyan szeresselek
Útjaim számolom merengve
Szeretlek útjaim mélységében
Szélességében magasságában
Szeretlek minden dimenzióban
Mindig csak feléd megyek
Sötét éjen napsütés vagy úgy szeretlek...
A szeretet szívemben
minduntalan szárnyra kel,
rózsaszín felhőjében
téged is átölel.
Ha hozzám szólsz, lelkem élénkülni tetsz.
Fagyott hóból kitör a hóvirág,
Ezer hegedű dallama küldi pillangók raját,
A tajtékzó óceán kék arca mosolyra fakad,
Megállok csendben egy pillanatra.
Sötét éjen csillagfényben
ábrándozva az eget nézem,
van egy csillag, nagyon fényes,
Téged látlak, tudom, Kedves!
Tej-fehér, köd szőtte,
baldachinos kelme
az égbolt mosolyát
csendben elrejtette.
Picur kiskutyám!
Istentől kaptam oly kedves,
szép ajándékot, egy édes kis csivavát.
Milyen sokan megdicsérik nap mint nap,
mert annyira bájos kis bohóc.
S én büszkén köszönök meg minden bókot,
igen, ő Picur, az én tündéri kiskutyám.
Nyissam ki neki az immár száz lakattal őrzött kaput,
mi szívemet védi...
Éhezem és én is éheztetek,
így telnek el lassan
a hosszú hónapok s a hetek.
Így hogyan lehetek?
S nem értem, így hogy vannak életek?
Ne számláld éveid, arcodon ráncokat,
mosolyod szívedből add oda másoknak!
Simogató tenyered a hátamon,
halkuló lélegzeted a vállamon.
Elfáradtál, elnyomott az álom,
én meg csendben az álommanót várom.
Ismerjük a szólamot,
Vessünk szeretetmagot!
De arról is szól a fáma,
Jó fán terem a jó alma!
Nem kívánhatok mást, minthogy együtt érezzük
a hálával teli szív örömét, mikor egymást felismertük,
mint egyazon csodának végtelen összeillő része,
kik itt és most élőként olvadnak a nagy egészbe!
A változás szele néha felemás
...percek, órák,
Csillanó remények.
Napok, hetek,
feljövő emlékek...