Versek a szeretetről
Hangtalan lépteim
Kietlen utakon,
Tűnődő képeim
Nagy Magyar ugaron!
Tőled kaptam az életem,
Úgy érzem, ezért mindig hálásnak kell lennem.
Te sosem kértél ezért egyetlen jó szót sem,
Pedig megérdemelsz a világon minden szépet,
Drága Anyám.
Én nem tudom nem szeretni
a virágokban az illat
szürreális szerelmeit.
A csendes hajnal pirkadat
elhunyt, röpke szeretteit.
Te vagy az, kire mindeddig vártam,
Most mégis itt állok félve.
Tudom, mindened lennék,
S boldoggá tennél.
Elmész közömbösen
a másik ember mellett,
szavaddal ütsz
vagy simogatsz,
megbocsátasz vagy
őrzöd a bántást lelkedben,
bátorítasz vagy
szegsz bomló szárnyakat.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Úgy szeretlek, élet, ahogy vagy,
én édestestvéremmé fogadlak.
Egyetlen, igaz nővérem! - hívlak.
Tüskés az út, amerre én jártam,
a szél szakított, szememben homok,
mentem rendületlen, rezignáltan,
míg lassan eltűntek a lábnyomok.
Apák könnye az élet gyöngye.
Vágytál rá, legyen, ki mosollyal ejti ki neved.
Vágytál rá, legyen, kit a szíved igazán szeret.
Nézted azt a gép csinálta kepét, s lehullott az első könnyed.
Élem sorsom körökbe íródva,
Vígan integetnek a kócos fák,
Egyre hívnak Törökszentmiklósra,
Ahol örök létű a változás.
vörös hajad lobbanása
lángolt felém a megolvadt tömegben
izzadtságcseppek alól szeplőid szórtad
a betont tördelő hőségben
rám villant szemed mikor az
"ajtók záródnak"
parancsolattal préseltek a fémlapok
még felém hintettél egy...
Lestük a vonatot,
munkád végeztével
igyekeztél haza
gyermekeid örömére.
Mikor először hallottam hangodat,
Rögtön feladtam a harcomat,
A tudat, hogy szeretsz, csodálatos,
Életem ezért nem bánatos.
Nem csupán mese... - boldog Batthyány-Strattmann László
Nekünk nem csupán mese,
hogy élt e földön egy boldog herceg,
kinek ruhája nem volt arany,
s keblében érző szív lakott.
Apák napján csak azt tudom,
kellene egy olyan kupon,
hogy aki azt felmutatja,
ha most nincs is, lenne atyja...