Szomorú szerelmes versek
Felismerés
Forrt a vágy, lepedő köré szőtt szerelmünk puszta vágy.
Elhagyhatnál, hogy ne szeresselek már,
s ne kövesselek többé, ahányszor elszaladnál.
Szeretlek! Szerelmes vagyok mindenbe, ami Te vagy!
Úgy szeretlek, mint nyári égbolt a csillagokat!
Beragyogod a sötétséget, nekem is irányt mutatsz,
Nem tudom, mihez kezdenék, ha nem követném utamat.
fáj, ha keres, fáj, ha talál,
fáj az élet, fáj a halál,
fáj a jobb láb, fáj a bal láb,
fáj, ha igaz, fáj, ha báb,
fáj a napra, fáj a holdra,
fáj a mára, fáj a holnapra,
fáj a perc, fáj az óra,
fáj a füle, fáj az orra...
Beragyogod a reggelem,
Mint ahogy kelő napsugár a szép szemem,
Szoros karodban kelni a legnagyobb kincsem,
Nálad szerelmesebb ember nincsen.
Áldás-e a gondolkodás?
Inkább átok és semmi más.
Fájdalmas a búcsúzás,
De a jövőben tán vigasz vár.
Te, aki láttad szemem ragyogását,
féltetted lelkem, ne bántsa álság?
Ne űzzenek, mint védtelen vadat,
áldozatasztalon - lényem - szűk falat.
Mit is mesélhetnék
Rólunk?
Ő belépett az életembe,
De most is vonz valami hozzá.
Kilépett.
Újra rám talált.
Egy be nem teljesült szerelem emlékére...
Szeretsz és én is szeretlek,
De elválasztottak bennünket a tengerek.
Tengerek, melyek immár óceánok,
Könnyeimen át alig látok.
Tavasz volt, felhőtlen égbolt,
meglátni egymást elég volt.
Azt hittem, ilyen szerelmet
négy évszak sem téphet szét.
Ha nem kell a minden,
itt van a semmi,
dögevők fognak
a húsodból enni...
Rád gondolok, ha az éj sötétje alól csillagfény bújik elő,
Rád gondolok, ha illatodra emlékeztet a kopott heverő.
A napok telnek, és mind ugyanolyan,
de talán én lassan, de változtam.
Nem vettem észre a kezdetektől,
hogy változás jött életembe az első perctől.
Késő van már, ágyam szélén ülök,
Ablakon kinézve a fénylő Holdat látom.
Lent a fűben ciripel egy tücsök,
Szememre egyáltalán nem jön álom.
Fázik a lelkem,
Pedig csak rád vágyik,
Hogy úgy ölelj engem,
Úgy csókolj, mint rég
néha oly idegen vagy
bár régóta már csak szerelmem
vastag szemüvegén keresztül látlak
alig ismerek rád kedvesem
nem találom a hangot szívedhez
beléd marok bántalak
megbántottságomban értetlenül
fetrengek s összesározlak...