Szomorú szerelmes versek
Nem akarom, hogy csak annyit mondj: sajnálom,
Hiába nyugtatnál azzal, hogy próbálom...
A hazug szó mit sem ér, ha igaz, tovaszáll,
Mit nem érzel már, arra bolond csak, ki vár...
Borbála
Tiziánvörös volt, és Borbála,
ki bevitt a mennyországba,
tizenhat voltam, ő harminckettő!
Aludtak a házak, mikor először láttalak.
Vonatfütty szólt az állomásról.
A szomorú fákon harmatcseppek ültek.
A nedves ágak sóhajtottak.
Nem tudnám leírni, milyen nehéz nélküled
Ha eszembe jut, hogy nem láthatlak, elfog a rémület
Utoljára én mondtam, hogy ég veled
Nélküled mégsem tudom, a jövőm hogy képzelem
Elhagyott a szerelmem,
Életem lassan elfeledem
Mélyről zokog fel lelkem sóhaja,
A vadvirágos rét felett elsuhant a nap.
Elgyötört álmot ígér a holnap hajnala,
Reménytelenül lebeg a tegnap illata.
Nappal sólyom, éjjel asszony,
nappal égben, éjjel földön:
szíve kötve, mégis szabad,
párja szerelme, nem börtön.
Egy szép nap volt,
májusban a Nap oly szépen ragyogott.
Megláttalak téged egy képen, akkor először,
szemeidben ott ragyogott valami színözön.
Reszketve vár a szívem
Itt e hajnali órán,
Elhalványult színem
Megakad a Halál torkán.
A borús idő gyökeret vet bennem,
Nem találok haza, segíts!
Elfogott, megragadott engem,
Nem tudom, hová menjek, segíts!
Volt az a pár csodás, boldog pillanat,
Mikor együtt sétáltunk az ég alatt.
Majd csak néztük egy régi, öreg padon,
Kicsi mókus hogyan futkos szabadon.
Nem emlékszem már
Nem emlékszem már egy jó ideje a hangodra.
Nem tudom, kit látok, ha rá nézek az arcodra.
Csak a külsőd maradt meg nekem, csak az.
Már nem tudnám megmondani, hogy ki vagy.
Mert hulló könnyeid, mi miattam
e megfáradt, vén tölgyet öntözik.
Majd vigaszként, lásd, tavasszal neked
hálából sok friss virág rügyezik.
Piros rózsa virágot, hozott a szél magával.
Barna babám, gyere vissza még máma.
Egy tél múlt el, s egy tavasz már.
De mégsem jött még levél.
Babám, szívem majd megszakad, amióta te elmentél.
Az ágyadon ülök gondolataimba merülve,
Csak bambulok a körülöttünk lévő füstbe,
Beszélni akarok, de nem jönnek a hangok,
Néha-néha, ha kitisztul a szoba, rád pillantok.