Szomorú szerelmes versek
Ott voltál, de nem láttalak,
Eljöttél, de nem vártalak,
Azt hittem, múló délibáb,
De te mégis itt maradtál,
Hozva örömet, megértést,
Könnyeket, kínt és szenvedést.
Tudjuk, a világ rossz,
mert belepte a kosz.
Valóságtalan valóság,
minek alapja a válság.
Este van, és magányos vagyok,
Ilyenkor elönt a magány,
Mert ilyenkor egyedül vagyok.
Visszautasítva a bizonyosban
Megint itt, egészen közel van
A hangoztatott érzés sok dalban:
A várt szerelem, melynek egy a vége,
A csalódás,
Egy a vége, de más a miértje,
Lassanként halódás.
Beőszült a park, az erdő,
Nyirkos, ködös minden pad,
De míg látlak, barátaim,
Derűs nékem minden nap.
Nem vagyok képes Téged elengedni,
Kell még valamit tenni.
Egy utolsó beszélgetés, csak Te és Én,
Hogy bizonyítsam érzéseim feléd.
Nem sok ez, mit kérek tőled,
Csak egy utolsó esély végleg...
Fogoly vagyok,
Saját foglyom.
Felkavaró, ijesztő érzés,
Rámtör a halálfélelem,
Szorongok és félek.
Ha majd egy őszi éjszakán
Egy másik kislánnyal látsz,
Én akkor is Rólad álmodom,
A legszebb virágot csak tefeléd dobom.
Rózsaszálam itt hagyott,
Nagyot hibázott. Imádott, mikor szívembe
Szívesen zártam.
És jártam nála utoljára, bujtogatta csak a szavakat.
Sötétség mindenhol,
sötétnek látom,
az érzés bennem van,
az én világom.
A tettek helyett megint a szavak rabja lettem,
elhittem, hogy tényleg fontos vagyok neked.
Kitártam a lelkem újra, s a kezeidből ettem,
nem gondoltam soha, hogy ezt velem te megteszed.
Megint csalódtam,
Azt hittem, te más leszel,
Pontosabban azt hittem, hogy velem leszel más,
De megint csalódtam.
Három emeletet zuhantam.
Türelem, türelem,
Átkozott gyötrelem,
Vágyakozás, remény,
Félelem és kétség,
Ismerni akarlak,
Hallani hangodat.
...Porba hajtott fejjel
Rólad készült kép előttem.
Szakadtan, összetörten
Várom a jövőt.
A mai nap éreztem először hideget,
de nem a bőröm marta, inkább a szívemet.
Pedig a tél már beköszöntött, de csak most ért el a fagy,
csak egy a sok közül, de most mégis hóhérom vagy.