Szomorú szerelmes versek
A szerelem. Hogy milyen?
Örök és szép az élet véled.
Minden a tied, és mégis minden távol.
Megkaptad, amire vágyol.
Tegnap, mikor itt jártál,
s egy levelet itt hagytál,
azt hittem, még van esély,
de látom, ez nem több,
mint múló szeszély,
múló szeszély, ahol az érzelem a kulcs,
s a forrás csupán csak a múlt,
a szerelem került a főszerepbe...
hallgatózom. szíved csendes.
abban más már sosem fér el.
kitöltötted rég a teret,
mindenség vagy nappal, éjjel.
Szerelmünk halódó oltárán játszik a fény
Gyáván-elhagyottan.
Elmész...
Végtelen álom-utak várnak,
Sírni fogok utánad... keserűn.
Add vissza nekem, amit elvettél,
A fényt, a színeket, az életet,
Nevetni akarok újra, engedjél
Repülni, sötét árnyékodból kilépni,
Érezni akarom a napfényt, az ízeket,
Felolvadni egy forró csókban,
Boldogságtól kicsorduló könnyemet...
Az eső halk kopogása
Szívem néma dobbanása,
Lelkem leghalkabb,
Élettelen sóhaja.
Ki hinné, hogy a Balaton
színe alatt, színe felett
halottak, roncsok, fájdalmak,
veszettül kínzó sebhelyek?
...Talán tudnál-e véres sebekkel, lelkemmel szeretni?
Talán fognád-e kezemet a halál felé menetelve?
Tudván, hogy nem tudhatom, milyen érzés szeretve...
Hogy írhatnám le, amit érzek?
Nem vagy velem, lassan elvérzek,
A fájdalom keservesen fojtogat,
A négy fal is a neved suttogja.
A tánc, amit nem táncoltunk el
Elrohant sok esztendő, de az emlék bennem él,
ha meghallom a régi dalt, ereimben forr a vér.
Sok emléket hordozok
az ajtók mögött egyedül.
Nem tudja azt senki sem,
mi volt ott bent, a szoba csendjében.
Nekem már nincs mit veszítenem,
Tőlem egyszer mindent elvettek már,
Amit mégis őrzök bús szívemben,
Az e világban túl értékes tán.
Utálom, hogy elvesztegettük ezt az időszakot;
hogy láttam szíved tükrében, mit érzel, mire vágysz igazán, de mégis eltoltál;
hogy nem engedted meg magadnak, kettőnknek megélni azt;
hogy nem értem igazán, miért tetted ezt;
hogy úgy érzem, csak velem teszed ezt;
hogy lehet, nem tettem meg mindent...
Mily szeszélyes-veszélyes a tenger,
Mint én. Kit egy kósza hóbort vezet.
Hol jobbra, hol balra ver egy hullám,
így sodródom én is, s kedvem az ár.