Szomorú szerelmes versek
Nem tudhatom
Csalódtam benned, elhittem minden szót,
Rájöttem tegnap, minden rólad szólt,
Szívemmel játszottál, mondd, ez miért volt jó?
- Már nem vagy itt, nem tudhatom.
Ismét nyugovójára indult a vén lámpás,
A gyengéd szellő húz üdvözlő csárdást.
Csoda és rontás, ez időben együtt jár,
Az éjszaka fagyott csókja némán száll.
Végre nincs tömeg, és csend van,
A város távoli fényeivel hal el a zaj,
De a szavaid fülemben élesen csengenek,
Szívem most csak egy vérző sebhely
Minden napnak megvan a maga csodája,
Köszönöm, hogy megmutattad, minek mennyi is a hiánya.
Őszi reggel szívem mégis szomorú.
Száz színű falevél fáról lehulló.
Mennyi bánatkönnycsepp hull szememből.
Ha ez a magány, akkor milyen a boldogság?
Szeretném már érezni a karod erejét.
Forró csókod ajkamon, mint réges-rég.
Szerelmünk, akár a naplemente,
Szép meg minden, de néha jobb is lehetne.
Hiányzik az otthon, mi karjaid közt volt,
A biztonság, mit számomra nyújtott.
Két karod gyengéden átkarolt,
És bennem minden rosszat elfojtott.
Hideg, holdtalan éjjelen,
mikor vacog bennem a magány,
Csak szerelmed emlékének
halk visszhangja cseng némán.
A lelkem sír,
de csak a mosoly látszik.
A testem ugyan még lélegzik,
de már semmi sem történik.
Az életem már nem létezik,
mert fáj érezni.
Míg csendes tűnődésben, futó mosollyal
Ittam szavaid szerelmes szemekkel,
Érdes kezed kezemen csüggött, éltünk a napokkal,
A kékülő jelennel.
Ketten, mégis
belül egyedül,
a hiányérzet nem enyhül.
Egy férfi és egy nő,
látszólag minden rendben,
de valami mégsem oké
ebben a történetben.
Szemedben a harag
Megkörnyékez engem,
Szívedben a gyűlölet
Megsirattat engem.
Kínoz az érzés, hogy elveszítettelek,
Miattad egy könnycsepp éjjelente lepereg.
Szeretett
A buszon ülök rágondolva.
Távolba bambulva.
Elrontottunk mindent, de
Már nem lehet megjavítani.
Szeretem.
Szeret.
Még veled élem a földi világom a tér szövetében,
még kezedet fogom és pihegésedet érzem a percben,
illatod árad, a csókod elomlik a nyelvemen éppen,
dús hajad omlik a tengeri széllel a hajnali égen.
Őseinek kastélyában élte
életét titokzatos
magányában.
A városban ugyan hallottak
róla, ám nem tudták,
ki is volt ő
valójában.