Szomorú szerelmes versek
A vonat messze jár, itt meg nem állt,
nem volt leszálló, pedig valaki várt,
tárt karokkal, szívdobogva vártam rád,
de a vonat elrobogott, meg sem állt.
A szeretet koldusaként éltem régen,
Kalapom a tömeg előtt lenn a földön, szemem fenn az égen,
Szerelemért szerelmet adok! Akár mindenem! - Ha kéred!
Mondanám, hogy könnyű lesz,
De nem akarlak becsapni,
Aki ennyi mindent átélt,
Az nem tudja így feladni.
Most érzem igazán a hiányod,
kiáltok, viszont a hangom már nem ér el téged.
Fényed, melyben egykor tündököltem, mára már sötét magánnyá vált,
elszállt az idő, szálljak el én is, kedvesem?
Mi lesz velem, ha már nem fogod kezem?
Ha nem csókolsz többet, mi lesz akkor velem?
Ha fényed nem ragyog rám többé?
Kié leszek, az örök sötétségé?
Nem bírom a fájó múltunk,
Te ejtettél csak túszul,
Hazudj, hogy én is hazudjak,
Gondolhatnánk végre magunkra.
Hajolj közelebb hozzám, hadd lássalak jobban.
Ne túl közel! Még meghallom, ahogy szíved dobban.
Sírni ma nem tudok. Élve, égve,
vízre feküdve csak álmodozok,
itt vagyok, itt vagyok élve, félve,
fekszem folyó csendes vizére.
Látja, néz a semmi, nem érzi senki.
Nem tudom szavakban leírni, mit érzek,
Zavarodottságot vagy valami szebbet?
Beismerem, neked is lehet sérelmed,
De te nem érezted, mit én most is érzek.
Férfiak, akiket szerettem
Zöld
Valami világoszöldre emlékeztetsz,
Mint a menta vagy a habja a tengernek
Vagy a plafonod, amit mereven bámultam,
Amikor még nem jöttem rá, hogy mekkorát hibáztam.
Sivatagban egy kisleány
Magányosan kóricál,
Nem lát embert láthatáron,
Csak ő van ott e tájon.
Kincs a lótuszban
Úgy vetted el az utolsó esélyt,
Hogy még a kezembe sem adtad.
Kettészakadtam.
Énem egyik része elindul lefelé a hegyről,
A másik meg a csúcsra kapaszkodik.
Tudod, kedves, a hűtlen
tavasz varázsa
a mulandó, őszi felhők
mögött rejtőző nap
örök titka marad.
Minek nevezzelek, mikor ajkad nevemet szólítja,
Minek nevezzelek, mikor hangod íja belém nyilall?...
Életközepi válságok
Tükörbe néztem, fél életem leéltem,
Sebeim vöröslőn arcomba véstem.
Véreznek, mindenki látja,
Álarcon átszivárog valósága.