Szomorú versek

Keszei István

Széthullt kéve

Síró arcodról sápadt hóba hullott
a kévébe kötött, kemény fegyelem.

Tovább...

Jónásné Göncz Zsuzsánna

Ablakon függöny

Ablakon függöny.
Függönyön ránc.

Tovább...

1013

Serdült Károly Terminátusz

Megfagyok

Minden pillanat, ami elillant,
Várom vissza ahelyett, ami itt van.
Az emlék veled mindig bevillan,
Olyan vagy, mint sötétben a villany.

Tovább...

Pataki Bianka

Buta ember

Valami ismételten véget ért,
Kidurrant az álombuborék.
Mint derült égből villámcsapás
Olyan erővel sújtott le rám.

Tovább...

Bukovsky Dorottya

Tudod milyen érzés?...

Tudod, milyen érzés
egyedül maradni?
Ég és föld között
barát nélkül élni,
a lenyugvó napot
egyedül csodálni?

Tovább...

1111

Pisch Ferenc

Különös barátság története

igaz barátság

Egy személyben
Barátra leltem,
Akit előtte még
Nem is ismertem.

Tovább...

Kövecses Anna

Anyóka

Ellágyul a táj. Olyan a világ,
Mint illatos édesség, amikor
Virágokra porcukoridill száll.

Tovább...

3330

Felföldi Sándor

Keresem...

Keresem az utat,
Mely hozzád elvezet.
Keresem a helyet,
Hol lelkem elveszett.

Tovább...

B Ilona Tóthné

Elmúlt már

Szonett

A magány lassan beterít, merengek,
Törlöm könnyeim, forrását a búnak,
Egyre növekvő árnyait a múltnak,
Maradok magamban, jéggé dermedek.

Tovább...

614

Lázár Lili

Nem hiszem el

Nem hiszem el, hogy mindig én vagyok a hibás,
Hogy én vagyok mindig a más.

Tovább...

Birta Angéla

Választottam, azzal élek

Ha már választottam, márpedig választottam!
Szegődött valaki mellém, és életet is kaptam.
Úgy éljem, hogy nekem jó és megfelel,
Ha segítek választani, azzal nem ronthatom el.

Tovább...

Tóth Henriett (Jeffyta)

Boldogtalanság

Mint az éj, úgy telepszik lelkemre a boldogtalanság,
Rabul ejt, nem ereszt, bárhogy szabadulnák`.

Tovább...

Eric Riddle

A magány kriptája

Az őszi tájban járva,
Fekete fű közt sétálva
Taposom a vörös leveleket,
És küzdöm le a könnyeket.

Tovább...

Csoszor Rita

Nélküled

Hogy milyen volt nélküled?
Csak arra emlékszem,
hogy hosszú várakozással telt
akkoriban az életem.

Tovább...

Petz György

X-ix-viii-vii

Hommage á Verlaine

Mióta próbáltam nem figyelni,
magamat semmibe se tenni,
hadd legyen nehéz, ami jön majd,
igazolni: van a világgal baj -
nem jó, amit ott kezdve tettek,
elintézték a teremtéssel,
némi lélek, és túl sok testtel,
alig várjuk, végre levetve...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ