Születésnapi versek
Huszonkét évem betöltöm
a többin már csak tűnődöm
elszállt
nem fájt.
A legszebb nap csodával köszöntött,
szemeimből csak folyt az örömkönny,
ez volt nekem a legszebb tavaszom,
míg élek, őrzöm e pillanatot.
Huszonnégy óra, s huszonnégy lélegzet,
huszonnégy ima a közelgő végzethez,
huszonnégy óra, s huszonnégy gondolat,
huszonnégy gombóc, mely szorítja torkomat.
Állj meg egy pillantra, gondolj vissza...
Harminc éve történt egy tavasz-téli reggelen,
Már taxi vitt első utadra,
Ezerkilencszáznyolcvanhárom, március...
Gondoltál-e, miért lettél erre a világra?
Miért akkor és miért oda?
Leszáll a nehéz éjszaka,
A Hold ismétlen felemelkedik,
Majd megjelenik egy árnyék,
Egy sötét és bamba Árnyék.
Mondd, mit érlel annak a sorsa?
Ezt kérdezte egykor
József Attila.
Költői kérdés - a választ is megadta maga,
egy-egy emberi sorsot felvillant e költemény
minden versszaka.
Édesapámnak
Ma szomorú szívvel ünnepelek,
És sírodra egy szál rózsát leteszek.
Azon elmélkedem, elfutott hetvenhét.
Vége a futamnak? Ki tudja, mennyi még?
E néhány vers után tűnés a pályáról?
Vagy a tollnokoknak járhat még néhány sor?
Nyolcvanöt év hogy elszaladt,
elvitte a mosolyodat,
fájdalmaid de átvenném,
mosolyodban gyönyörködnék.
A lélekben az érzések szárnyra kelnek!
Tündökölj, mert boldogságra születtél,
Hiszen az életnek értelme "Te" lettél,
Tündökölj, mert benned él a szeretet,
Fényed ragyogja be egész életünket!
Gyűlölt vadrózsákon tiport enyészet reggel,
Új Napnak fénye reszket, új világ él.
Új irányba írt lét.
Huszonkilenc megfagyott macskalábnyomban
Huszonkilenc megfagyott jeges, halvány frézia...
Tavaszi napnak éneke szállott,
madarak ajkán himnuszuk halott.
Köszöntőt énekelnek e napon,
hisz ma van a születésnapod!