Születésnapi versek
Csillageső árnya hulljon most a fákra,
Virágsziromfelhő, szálljon a lágy szellő!
Rózsaerdő kék taván lány evez kis csónakján.
Tulipánok szigetére siet, várják estebédre.
Gyöngyvirág és ibolya, árad csodás illata,
Lila akác pompázik, kék kankalin sorjázik.
Eltelt egy újabb hosszú év,
egy démoni örökkévalóság,
bár időnk vészesen fogy, de én
még mindig tudok várni Rád.
Úgy mondják, hogy minden gyermek
csillagfénnyel érkezik,
ez a csillag végigkísér születéstől sírunkig.
Ha visszanézel, erre nem emlékszel:
mégis ez a legfontosabb napod.
Anyád méhéből a földre hulltál,
jöttödre zúgtak a harangok.
Nézz az égre:
mennyi csillag, feletted már
fénylőn ragyog
megjósolva új holnapot!
Búcsút int 70 év
Hetven rügyfakadás,
millió pillanat...
S ő délcegen szeli
a Dunán a habokat.
Negyvenkét éves lettem én,
S újra születik egy költemény.
Itt billegek életem delén,
S többet megéltem, mint azt
Hajdan reméltem én.
Na ehhez kell ám a pofa
Először is tisztázzuk a versíró kilétét,
ki úgy döntött, megmássza a pofátlanság hegyének tetejét.
Nos, én volnék az, pontosan ÉN,
ki a bűvös harmincat tölti az idén.
Ez az életed
Már a harmadik X-eden is túl vagy egy évvel,
Rohan az időd nagy sebességgel.
Ezernyi jó terved várja,
Hogy megvalósítsd valahára.
Mikor a gyermek ellenszegül,
Torzuló arcomra a döbbenet kiül.
Közben tehetetlenül kapkodok,
Mérgesen üvöltök, acsargok.
Csillagpor vagy - ragyogsz nekünk,
holdkaréjban ringatózunk,
oltalmadban ágyat vetünk,
jövő-remény esti csókunk...
Visszanézve harminc évre
idézzünk emléket,
mikor régen eltöltöttünk
baráti estéket.
Történt egyszer egy érdekes eset,
Kórházban kiáltották a Zsuzsanna nevet.
Ünnepelni kéne pajzán lakomával,
Víg dobszóval, borral, ezer katonával!
Tróntermi pompával, szikrázó fényekkel,
Nem törődni múlttal, rohanó évekkel.
Párom újszülött unokájának
Egy élet lépett színre,
kicsiny, törékeny szikra,
gyöngéden hat a szívre,
megszületett kis szikla.