Születésnapi versek
Vándornak születtél, álltál az útszélen,
bebocsátást várva valahova.
A szabadság hangjai hívtak téged
az idő folyosóin át.
Születésnapi köszöntő anyámnak
Drága Anyukám
Ott fent a messzeségben
Ki most ott vagy és ragyogsz a mindenségben!
Megszülettél végre egy-komám,
Ki hitte volna, hogy ily korán
Én leszek a te Jobi bátyád.
Rég ismerem már apát, anyát.
Mondd hiszel még a mesékben, s a csodákban
egy láthatatlanul is létező világban?
Csillag Endre /Csuka/ gitáros köszöntésére
Egy fázós alkonyon őszi pókocska verset sző,
Gitárodon bizton ücsörögve meséli Ő.
Tervei szerint hosszú rímfonalat húz elő,
Míg nyúzod, nyakát szorítod, zenéd lesz az ihlető.
Születésnapi buli a Lancelot étteremben
Fülledt utcák napi forgatagából
hűs pinceterem szolid zsivaja fogad,
lovagi páncélok tűnnek fel a homályból
a gyérfényű csipkézett boltívek alatt,
nyüzsgő szolgálók hada halad.
Mikor a hajnal rád virrad, s egy érzés a homályban megrohan,
rádöbbensz, ez a nap más, sokkal fontosabb, mint a tegnap.
Senki másnak, csakis neked, hiszen ez a te életed,
szomorúan vagy boldogan, mindenképpen te élheted.
Születésnapomra
Egy csodás napon közénk születtél,
szerény mivoltodban ötvenre kerekedtél.
Tudjuk, az idő csak nekünk létezik,
az őzike nem számolja, vajon hány napja esik.
Első lélegzettől az Óperenciáig
Az Egyetlent keresd, tűt a kazalban,
mit régen valaki érted elrejtett,
bizalmát adta, hogy felkeresd, indulj
- száműzetésed után - már jó lenne
Nem sejtjük, ki volt, ki hozzánk küldött Téged,
de mikor egy végtelen éjen közénk hozott,
és első pillantásod kékje a lelkünkbe égett,
tudtuk: világunk örökre megváltozott.
A mi nyugdíjas klubunk ötven éves lett.
Ezt az ötven évet most ünnepeljük meg.
Ezerkilencszázhatvannyolcban alakult,
az idők folyamán többször is megújult.
Három éve, ezekben az órákban sírtál fel,
s nem hittem volna, hogy az idő ily gyorsan pereg.
Három éve, hogy megpillantottam arcod,
mely még mindig oly csodás, mint akkor.
Kettő van...
Ez a nap is olyan, mint a többi
és nem is érzem, hogy mennyire más.
De a fényképem híven megőrzi,
hogy telik az élet, ez nem vitás.
Most, mikor a tél kábulatából virágok vágynak elő,
S hajadba kerülnek a belőlük font koszorúk,
Most, mikor táncba kezd a rét, és levélgyémántok hajtanak ki,
Most születtél meg.
Most fájt ki először édes leheleted,
Ne sírj hát!
Játsszunk el számmal, segít egy adathegy
Van benne egy hatos, kívüle csak az egy
Hat van az elején, a végén van az egy
Biztosan sikerült, a szám a HATVANEGY