Versek a természetről
Majd megkérdezted. Hogy miért. Hogy jöttem én neked -
Hangtalanul, szürkén, mint novemberi szelek;
Előttem voltál, füleltél, kérlek, ha lehet -
Egy percre légy még gyermeteg gyerek.
Lehullik egy falevél,
Szépen, lassan útra kél.
Fákat áztatott a szürke ég alatt,
aszalt gyümölcs csüng a száraz ágon,
kint a kertek arca megfakult hamar,
a rideg csend szétterül a tájon.
Fürtök lógnak vesszőn, ágon,
muskotállyá ért a nyáron,
szél üstökén avarcsákó,
óbor-színű kecskerágó
A táj most újra halni készül,
előtte még gyümölcsét kínálja,
mint aki tudja, hogy legvégül
egyedül marad, nem lesz már társa...
Taknyos kénköves boldogság,
csak az van itten, semmi más,
elcseppenő váladékként
ülök szíved szegletében.
Megtalálni azt a helyet,
hol a boldogság úgy szeret.
Hol az erdő s a fű zöldje...
Színes rongy az ősz ruhája,
dércsipkéket sző reája
már a hajnal hűvös ujja,
míg a szél a fodrot fújja.
Gyors, zuhanó a
Naplemente. Vaksötét.
Száradt kórósor.
*
Est, sötét álarc!
A végtelen magyar rónán
reggeli és esti órán
hadseregnyi szürke madár
hangos krúgatással leszáll.
Balaton négy arca
Kékesszürke ragyogás, víg habok.
Határod a túlsó part, fellegek.
Habjaidon a szörfök siklanak,
Távolban vitorlások ringanak.
Mint ifjú őz-ünő, áll patak partján,
Úgy simul víz tükrén hullám, mit dajkál.
Rezzenő léptektől porzik az avar,
Őzünkben így támad rettegés, zavar.
Ne zavard köreimet, mondta Arkhimédész,
az ókori világban, a matematikában volt az ész.
Hippokratész szerint esküdtek Zeuszra,
a természet világa a legnagyobb orvosa.
Lépjél be, nézz körül, meglátod,
benne a gyógyulást találod.
Bármilyen nyavalya érkezik,
gyógyfűből ellenszer létezik.