Versek a természetvédelemről
Járom a dzsungelt széltében és hosszában,
Fütyörészve boldogan és nagyon vidáman.
Házunk előtt kicsi kertben
éveken át gaz "virított",
két sarkában elhanyagolt
bokrok pókhálólepellel.
Elszaporodott a Földön emberi fajunk,
Magunk mögött véres csapásokat hagyunk...
Cetek gyomrában petpalackok!
Sok-sok tonnányi szeméthalmok!
Olyan volt ő, mint egy tüske,
beleléptem, nem tagadom.
"A csipeszem rozsdás-szürke
karmával majd megragadom!"
Kutatgattam a sarkamon.
törpmesék
Nem rég`, mikor Apraja falvában jártam,
pár kis mókus éppen Törpapát kereste.
Hókuszpók fertelmes, romos kastélyában
rossz emberek gyűltek össze minden este.
Hegy tetején, kőszirten állva
a völgyre tekintek,
hol kígyóként tekereg folyó árja,
partjain zöldülő berek.
Még zölden, élénken hívogatok,
még kacéran, büszkén magaslok.
Fáknak, növényeknek helyet adok,
állatnak, rovarnak otthona vagyok.
Trappistát reszeltünk a legnagyobb hegyen,
de a reszeléket elfújta egy orkán:
abból lett a Tejút.
Földünk sebekkel van tele,
s nemcsak éjjele fekete,
megcsapta a halál szele,
itt a gyógyítás ideje.
Földön virít sok kék virág,
A kék Ég is még boldogság,
Remény színe tiszta maradt,
A nagyvilág kettészakadt.
Diana amazon hercegnője
Egy titkos szigeten,
Ott élt a csupanő között.
Uralkodónak neveltek,
Harcosnak a szigeten,
És a kinti dóló világban
Az Amazonnok páncélba
Öltözött nőknek...