Versek a titkokról

Szűrés címke szerint: Szerelem| Üzenet| Vágy

Behon Istvánné

Titokleső

Nem tudom, hogy Ő választott,
vagy magamnak akartam Őt -
nem rajtam állt, úgy ölelt át,
mint egy titkos, rossz szeretőt.

Tovább...

2869

Schrenk Éva

Sejtjeim

Csenddé vált anyag.
Lélegző falak.

Tovább...

2342

Szepesi Nikolett

Szenvedély pora

Egy távoli alak, kit láttál éjszaka,
ő az elme játéka,
őt látod más karjában,
néha csak félhomályban.

Tovább...

Urrné Nagy Viktória

Azon az egy éjszakán

Azon az egy éjszakán eljött a Nap,
izzó gömbteste végigpattogott a járdán.
Eljött a Hold; szájáról a hab
lecsordult, részeg árapálya kábán
utolsót fordult, és egy padra dűlt.

Tovább...

921

Németh Vivien

A Csodagyermek

Ki mesél most róla, az elesett hősről,
ki szól most az áldozatról, a Csodagyermekről?
Ki emlékszik már két csillogó szemére,
melyet lezárt egy gyászos éj sötétje.

Tovább...

12

Fekete Bernadett Xénia

Hold

A szabadság nagy kincs, elveszíteni vétek,
ellentmondani magamnak nem olyan jó, érzem.

Tovább...

Kovács Béla

Mindez mivégre?

Vedlett hátú utakon araszolt sorsom, hol előre, hol meg hátra,
hittem, majd megérkezem, néha csak álltam válaszokra várva.

Tovább...

Ferenczei Elena

Álomkép

Lepke szárnyán viszi a szél
messze, mintha vissza sohase térne.
Olyan halk, olyan lágy
zenével, mintha dideregve félne.

Tovább...

3073

Landi Kristóf

Fűrésztelep

Fába vágott fejszén
Még ott az ujjnak nyoma,
S rajta a tuskón
Búsuló dér álruha.

Tovább...

711

Édes Emil Péter

Visszaemlékezés

Jártam már magamtól vendégként nála...

Tovább...

937

Pete László Miklós

Egy dallamtalan világban

Ha dallamtalan a világ,
A Ritmus otthon ül;
Ha van Szerelem, az Élet
Még nincs egyedül.

Tovább...

Micó Papp

A mikor

Mikor az óra magát üti meg,
amikor fény ad árnyékot,
mikor feketék a színek,
amikor rím a szótlanság.

Tovább...

Behon Istvánné

Vétkem

Gombostűvégek megfeszült gerincben.
Vágygőzben úszó hosszú éjjelek.

Tovább...

1135

Szuhanics Albert

Esti sugárkévék

Előttünk titkok kövezte út,
És árnyak teste suhant át a parkon,
De nézd, halovány sugárkévéket
Tűz fáink kontyába az alkony:
Tűnő, opál és vörös ragyogást,
Mely nem evilági fények földi mása,
S porladt csontjaid hússal szőtte át
Sírkertünk esti lélekvándorlása.

Tovább...

1421

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom