Versek az unalomról

Palotai János

Apám mondta

Már az idejére sem emlékszem
mikor egy finom vacsora végén
először hallottam jó apámtól,
"a jó vörösbornak nem kell cégér"!

Tovább...

59120

Láng Zsófi

Csupor

Csapdába ejtett cserebogár, pillangó,
Borostyán bánatban dalolva fuldokló.
Még kapálózik egy kicsit halkan,
Majd méhviasszá dermed a szirupsírban.

Tovább...

11

Jáger László

Új haiku verses oldal a magyar költészet napjára

Különvélemény

1
Magyar költészet,
haiku gúnyol téged:
barbár badarság.

Tovább...

933

Driszkó Dóra Éva

Randi

Egész reggel csinosítottam magam, magam.
Úgy, mint kinek délután, randevúja van.

Tovább...

912

Molnár György

Váróterem

Váróterem.
Jelenleg itt ülök.
Az idő csak pereg,
úgy érzem, megőszülök.

Tovább...

39

Random Dé

Mornin` Jam

Kinyitod, könnyek, félhomály,
Pislogsz, dörgölsz tétován,
Ragacsok, pillák hullanak,
A fény már tisztán húsba kap

Tovább...

Zámbó Vanessza

Szedett-vedett

Óda a nagy Semmiről

Másoknak már megvan rég
Verseiben, mit regél,
Ám-de-bár elkezdeni még
Sorsfordító kis mesém
Kezdetén is megakadék.

Tovább...

Budai Hunor Tamás

Unalom

Mint a nap égető melege,
Úgy fojt meg e terem bűze.
Az unalom bűze áradozik belőle,
S álmot hoz a semmirekellőre.

Tovább...

24

Deres Anna

A dohányfüstön keresztül...

A dohányfüstön keresztül villódzó szemek
Szürkés hályogán megrekedt
Szeretet-
Éhség.

Tovább...

Marsi Szabolcs Ádám

Rare, special

Vers tetralógia 4. rész

Még soha nem láttam ehhez hasonlót,
valami csendet megtörő zajmegrontót,
ami hasonlít az emlékeimre,
elfeledett könnycseppjeimre.

Tovább...

Eric Riddle

Csend városa

Hiába ennyi év,
Én itt vagyok még,
Hiába várnak rám,
Nem találok tán
Soha oda.

Tovább...

Szilágyi Hanna K.

Unja mindenki

Unja mindenki, hogy van utca és város,
Unja, hogy van sötét, azt is, ha világos!
Unják, ha nappal van, unják, ha éj,
Unják, ha pökhendi, azt is, ha fél,
Unják, ha csend van, azt is, ha zaj,
Unják, ha jó, azt is, hogyha baj!

Tovább...

56

Fekete Ádám

Az alagútban

Egyszerűen csak... Unok már mindenkit.
A tékozló ripacsot, a nincstelen senkit.
A hangosan óbégató, rátarti bunkót.
A szótlanul iszogató, rongyos suttyót.

Tovább...

Timesz

Látok

Nem tudom még, mit írjak ki magamból.
Meghallgatnak, de a megváltó szavakból.
Elég volt! Ismétlem, elég volt!
Százszor felálltam már én a pokolból!

Tovább...

12

Körmendi Nóra Izabella

Az eső uralma

Kopog az eső az utakon,
Az emberek arcán unalom.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ