Versek az utazásról
Melósnak gyárból a járata menne.
Bújni legyen mit, hajkurász újságot:
"Fórumot, Narancsot kapj a kezedbe,
lapja ropogjon csak, nézzenek mások!" -
Jegyre se futotta, annyi az ára,
kéne megúszni, nem váltani vámot.
Akár a józan
Ész, akár a szeretet
Ereje repít,
Olyan világba vágyom,
Ahol sok a meleg szív.
Roubaix, a francia nagyváros sétánya
Sötéten bézs a tekintetem
és zajos,
négy kerekű szekerekkel találkozik.
Drágakő rikít világosságot.
Beszínezi a szememet,
pedig eleve zöld.
Szeretnék útra kelni véled egy téli pénteken
Szeretnék útra kelni véled
egy téli pénteken,
egy vidék felé, mit nem ismerek,
de együtt otthonra lelnénk benne.
Tétován merengeni a semmibe,
s érezni a régmúlt pillanatok csöndjét.
Bölcsen borong a helsingöri vár,
Táncát birkózza a széllel egy sirály.
Minden ember készen áll,
kezdődik a karnevál.
Vidám emberek serege különös
ruhákba bújt bele. Ahány ember,
annyi jelmez.
Menetelés, nem több ez éjszaka,
Időnként feldereng az éj szava,
Ki szemmel lát, az vakon megy,
Útja lesz ím, kopár hegy.
Magasan szárnyalva föld felé s az ég alá,
- Hol a végtelen határ?
Ohh, de nincs ilyen!
Nincs határ!
Elindulnék oda, ahol
senki nem vár rám,
mennék az úton egyedül,
mint fénytelen ábránd,
és ha éppen arra jársz, hát
felkéreszkednék,
a szekér bakjára csöndesen
felülnék melléd...
Elfogtam egy gondolat-váladékot,
dübörgött a lét ajtaján,
mint frissen falhoz vágott
csend.
De jó volt a múltban élni
Mikor még nem kellett félni
Amikor még nem volt terhem
Mikor anyám védte lelkem
De jó volt a múltban élni
Mindent gyerekszemmel nézni
Ahol nem volt még fájdalom
Nem volt teher a vállamon...
Mikor elérsz a
Jászok földjéhez,
Az Alföld északi
Részén élő néphez.