Versek az utazásról
Úton vagyok. Kemény kövek közt
néha egy-egy virág fakad,
de többségében csak súlyos rög,
melyben lábam botladozva megakad.
Oktatási épület
Nap simítja arcodat,
csendesen tovább ballagsz.
Érezve a szellősusogást...
Elindul a csónak, feltárul a csoda,
Megnyugtató a csönd, sejtelmes halk moraj.
Ezeréves sziklán a föld könnye csorog.
Dél van, a fény a barlangba lomhán oson,
Le a mélyben nyugvó sziklákig, majd vissza,
Ezüst fényt tükröz a víz, a kristálytiszta.
az élet néha nehéz
dereng a fény az utcákon
a köves utakon
A Keleti-Kárpátokban,
A Gyergyói-havasokban,
Marosfőnek közelében
Hegyek-völgyek közepében
Egy helyen, mi varázslatos,
Született folyónk, a Maros.
Kicsordul a rózsa vére,
rubincseppek a szőnyegen,
sikkantva röppen odébb egy angyal,
átsuhanva a termeken.
Meleg nyári este volt még, mikor érezni kezdtem az őszt,
az áhítattal keresztülfont, frissítő szelének üdítő simogatását.
Kétség sem fért hozzá: ez a nyár is a múlt rabja már.
Gyerekeim az Adrián nyaraltak
Ma is kaptam videót, és mondhatom,
Nem láttam még én ehhez foghatót!
A part felé rohantak a dús habok,
Mindegyik, mint egy vadállat, acsarog!
Piros pettyes kerékpáromtól búcsúzom
Piros pettyes kerékpárom,
veled de sokat túráztam,
messzi vidéket bejártam,
voltál te hűséges társam.
Temető
Zizegnek a levelek,
Senki nem érti a beszédüket.
Majd lassan érkeznek,
Gyertyák lángjai fájdalmasan könnyeznek.
Ha ezek a kövek beszélni tudnának,
Melyeket az eke nagy hetykén kiforgat.
Ha egykor volt is oly értelem a koponyában, ki értette,
Akkor még tán mosolygott, most üresen úgy tűnik, inkább csak vicsorgat.
A lélek felrepül a naphoz, s a szárnya nem perzselődik meg
Gyalogol a kincskeresők szeme,
a vezető az azték faluhoz hol van?
Soha nem érkezik meg!
A felettese viszont,
aki pap leszármazott:
mindenhol a sarkukban nyargal.
Nekem
kétszer megvolt Amerika,
mégsem lettem gazdag,
nem is
dől a money, mint a pelyva,
ez csak mézesmadzag!
Fekete égboltról hullanak Szent Lőrinc könnyei,
augusztus így kezd a nyártól korán búcsúzni,
Perseidák ezek a hullócsillagok,
szerteszóródnak, mint éjszakát őrző silbakok.