Versek az utazásról
Csak álmodtam,
elszakadt a köldökzsinór, és zuhantam.
Csak álmodtam
bíborkeretben gyöngyszemű szerelmet,
halálos borzalomban éltető jeleket,
bábjáték zsinórjaira komponált fohászt.
idegenvezetés
Itt látható fejünk felett
az a híres Hattyúszikla,
ahol Bajor Lajos lesett
szökdécselő vadnyuszikra.
Hirta szigete 18/1
Itt kő kövön még marad,
mit évszázadok emeltek.
Itt vermelt az idő,
győztes a természet lett.
Virradás, csoda tükre - görbe, torz,
alant jég reped szét, s a sarki részek
partok nélküli tágremény, bevont
szürkeségre nem fehéred ki néktek...
Felmennék én újra a bükki hegytetőre,
S leülnék én ott egy kicsiny sziklakőre.
Órák hosszát üldögélnék, s a tájat csodálnám,
S fájdalmaimat a semmibe mondanám.
Van egy vonat, melyre időről időre felszállok,
Hogyha esetleg nincs ülőhely akkor állok,
Már láttam a tájat, mások szeméből csodálom,
Fürkésző tekintetüket tekintetemmel dobálom,
Tokiói málna kávét szolgálnak fel számomra,
Ez nem gépi, mitől a fejem hajthatom álomra.
Bűnben él, és csürhéhez köti a léte.
A tengeren portyázik, de lókötőként is végzi be?
Kalóz nem fél a fedélzeten,
a kardot is forgatja ügyesen.
A kikötőben üldögélek,
Ahonnan indul s ahová bejön
Az élet. A szemlélés nem közöny,
És szemlélned kell, hogy megértsed.
Elvonult a vihar, csend borult a tájra,
Fekete fellegek mögött eget zárja,
Lopakodva szél kergeti alvó szellőt,
Elbújna, ha meglátna bárányfelhőt.
...Ha érdekel, elmesélem:
Vonatra szállva, vagy buszra,
Firkálok az ablakokra.
Amúgy fogalmam sincs, mit keresek e földön,
És létemet mi határozza meg,
Kicsit olyan, mint egy börtön.
Az Univerzum olyan volt, mint egy tojás a kezdetek kezdetén
S lett "Nagy Robbanás".
Folytonos tágulás.
Csillag és csillagköd kialakulás.
Szupernova szétrobbanás.
Előttem már havassá vált az út,
Fenyőfára vet a fény aranykoszorút,
Fák aljában tündököl az alkony...
metró-végállomásnál állok
és nézem
a robogó világot