Versek az utazásról
Szürke, kopár talaj fut fel a hegyre,
dermedt kövek őrlik talpam egyre-egyre.
Lecsendesül, már szél sem hallik,
koromfekete fák, ágaik a fagytól hajlik.
Békéscsaba-Győr,
Itt ülök a vonaton unokákkal,
Rajzolnak, domborulatuk nekem háttal.
Nem ihlet sem a táj,
Sem a szikrázó napsugár.
45 forintos mosoly
Ma már öt napja tart a szilveszter.
Egy padon ülök a buszjeggyel.
Ez az öt nap megérte,
legalább megmarad az emléke.
Macskaköves, sötét, néptelen utcán
öreg bronzlámpa világlik mélán.
Tompa fénye bekúszott ablakomon,
komótosan szétáradt a falon. Tudtam,
álomország újfent kilökött magából.
Két vég
Ha túl sok az élet egyik feléből,
csak húzd s told, szedd ki a fenéből.
Un pizzico d`Italia/ Egy csipet Olaszország
Ülök Isten tenyerén,
Olaszország közepén
szemem előtt a tenger,
hullámzik a sok ember.
Amíg még keresem az utam, az idővel utasként szállok.
Amíg még mások nyomkodják a telót, én csak csendesen várok.
Nincs hova mennem, látod,
régen feladtam már a poggyászt.
Pedig időben indultam el,
mégis túl későn érek hozzád.
Megrepedt macskaköves terek,
Kanyargós, narancslámpás utak,
Fásult, halvány ihletek
Között kutat új reményt a tudat,
Közben járnak a lehagyott emberek,
Szitok szökken szerteszét,
Személytelen személytengerek,
Szerethető, fekete lelkecském...
Utazást én hoztam fel,
Úti célt te mondtad meg.
Közel három hét...
Strigulákat nem húzom,
De számolom a napokat.
Borsod a sorsod
Itt van egy megye, ahol nem fordul fel gyomrom,
lelkemben örökre él Borsod.
A vonat bárhonnan elvisz oda.
Nem kell, hogy légy egy Casanova.
Jó lenne már csak úgy lenni,
csak úgy élni boldogan,
semmi rosszal nem törődni,
nem rágódni hosszasan.
Ringat a csónak,
ringat az ágy,
ringat az álom,
az ágyam vár.
Emlékszem, pár éve még
Kacagó fiatalként jöttem ide,
Most pedig meglett férfiként
Ülök a 28-as pincészetben.
egységekben kapaszkodsz
miközben imádkozol
hogy a benned levő akarat
kitartson melletted
majd felvillanyozol és felkiáltasz
összekongató órákban
felzokognak ólomnyelvű csöndek
szétzilálja a gyönge igazság falait...
Igen, egyszer mind elmegyünk,
és nem lesz több nyár, se est,
ahol keresnek, már nem leszünk,
az alkony egy új ruhát fest.