Versek az utazásról
A Föld legnagyobb jégbarlangjában
Salzburgba vitt az utunk egy verőfényes napon,
Gondoltam, a jégbarlangot bizony ki nem hagyom.
Ausztria legmeredekebb kötélpályája
Vitt a hegyre, hol lenyűgözött a panoráma.
A vándorló lélek balladája
Valahol másol
Tán itt tán ott
Tán mindenhol
Lelkemben honol
Egy érzés mint elemi kontroll
Vágyol a nagy végtelenbe,
hol nem jártál életedbe`.
Elindulsz, nem tudod, merre
visz a lábad, menne-menne.
Vonatot várni izgalmas.
Gyere, gyere végre!
Vajon milyen színe lesz?
Tippelek a kékre!
Régóta vártam rá Kolozsvárott,
sokáig tűnődtem, vajon hol lehet?
De ahogy megpillantottam a várost,
éreztem, Isten vezette a kezemet.
Verset szerettem volna írni,
szomorút, kedves barátomról;
szíve kihagyott - egy ütemnyit.
Lépteim olyanok, akár a lépes méz,
lábaim földhözragadtak, s az egész
inkább olyan, mint egy vérszegény vánszorgás,
nehezen megy nekem a zarándoklás.
Nemrég jártam
fönn az égen,
foglya voltam
csillagfénynek,
"Csillag-halász",
ma így vélem
- tisztem nékem,
- élek véle.
Megy a vonat Budapestre,
sok száz ember zötyörög.
Sok száz ember telefonján
befordulva pötyörög.
E szigeten legenyhébb a tél,
így mezein gazdag fű terem.
Marhát és birkát legeltetnek,
itt a kukorica is jó jövedelem.
Oroz a ruha
A tatárok megtámadnák a flottánkat,
de nézegetik a ládáinkat. A mongolokat érdeklik a ruháink, a legénység dobálja hátra a lányoknak.
Egy nő a kapitányuk?
Kirabolták a rakományaikat, északabbra kapunk tőlük három erős hajót.
Elsüllyeszthetetlen a padlózata, négy tengeri szörnynek sem falat.
Nyugodtan meghalhat,
úgy gondolta,
ha a légzsák szenzorját
kiiktatja,
padlógázzal
a szakadék előtti
szalagkorlátnak
nekihajt és annyi...
Régóta nem mártóztam benned,
és oly távoliak a hűs habok,
nem csiklandozzák a talpam
a parton sétálva apró kavicsok.
kevés a szó
mostanság
- sok a dolog -
egyszerűen beszélni a szépről
nehéz,
ha nem figyelünk rá.
Lila kis Renault
Ott árválkodott magányosan
szegény
egy autókereskedés placcos
terén!