Versek a vágyakozásról
barátod - barátja
- barátom barátja
Lehet-e
Életem párja -
Savként csöppen a lelkembe a csend...
És hiába van gyémánt kemény páncélja,
lassan megbolydul a rend,
a fájdalom szétmarta, feloldja.
gondolkozok kattogok mi is történhetett volna
ha teszek vagy sem nem tehetek róla
Kérlek, jöjj el,
Jöjj el értem, és ments meg!
Fürdesd szívemet forró tűzben,
És kérlek, engem ne vess meg!
Mert miattad vagyok a szerelemtől űzve.
Fehér tajték a megáradt folyón,
Csalogat már édes démonom.
A hullámokra fekszem, sodorjon az ár -
tovatűnve fehér habokon.
Emlékszem, péntek este volt.
Álltam egy ócska színpadon,
Mondtam egy régi versemet,
Ám a szívemben csend honolt.
Lásd meg, kedvesem,
ebben a történetben én vagyok a rózsa,
szédítő szivárvány csókja,
lepecsételt hűségem.
hatalmába kerített
fátylával leterített
rám parancsolt megintett
megölte a szívem
Most jó... álmodom: hol a hófehér ifjúság?
Csókja a múzsa ajka, magát
nem emészti, nem gyötri semmi.
Gondjait fenn hagyja lebegni.
Meglátlak Téged, és álmodom,
Te vagy nekem az egyetlen e világon,
Mosolyod az, mely felderíti életem,
Szépségedtől felpezsdül a lelkem.
Míg ölelsz, karjaid falként védik testemet.
Úgy szorítasz, mintha téged is ez mentene meg.
Feledtetsz, már nem szorongok a hiánytól,
Karjaidba menekülök e szörnyű világtól.
Érted nem meghalnék
Hanem élnék melletted
S együtt veled
De ha nem is leszünk egyek...