Versek a vágyakozásról
Egyetlen hét előtte, de engedtessék meg nekem,
a következő versem témája most mi más is lehetne.
Igenekről írok, sorsunk határozó szavakról,
arról a megható, szép szombati napról.
Szomorú könnycsepp folyik arcomon,
Elmosódott sorok összegyűrt lapokon.
Ki nem mondott érzések,
Válasz nélkül maradt kérdések.
Álmok, amikben kezedet fogom,
Egy szív, ami érted dobog!
A Volga partján
Lakik a szerelmem,
Messze van Ő tőlem,
Messze, de messze.
Elhagyja ajkam e szó, hogy bárcsak,
S előtörnek kósza vágyak.
Melyektől szabadulni oly nehéz,
Amikbe már belegondolni is merész.
Hány generáció és mennyi csoda
Volt képes vajon létrehozni téged?
Vártam, hogy álmaim száguldó folyama
Megpihenjen végre szívednek medrében.
Vártam, hogy magányos lelkem hűs könnyei
Kioltsák a tüzet, melyet Te ébresztettél fel oly mélyen.
Mikor elindultam feléd, legelső lépésem
imbolygó földet ért.
Mégis merészen
gyermek-tiszta vágy hajtott biztatva,
merre is menjek,
sohase kutatta.
Mindenki alszik, te pedig hajnalig virrasztasz,
Rothadó agyad sejtjei elhalnak.
Csak egyszer érezhetném csókod ízét,
Újra látnám a Világ összes színét.
Hallanám a madarak csicsergését,
Érezném a szellő ringató ölelését.
Hajnali három,
A metrót várom,
De nem jön az,
Ahogy te sem,
Mindig az maradsz,
Akit kerestem,
Hangos zajok.
Bárcsak értenéd a madarak nyelvét,
Hozzád küldtem a pacsirtát,
Mondja el a szép mesét,
Melyben egy szerelem útra kél.
Úgy érj hozzám, hogy beleremegjen a világ,
hogy ne érezzem, ami elmúlt, csak azt, ami várhat ránk.
az út amin járok
kicsi sóhajok
lábam nyomán
apró kacajok ám
nélküled keltem
erre az útra
általad születtem
most is újra...
Születésnapod alkalmával írom e verset,
Hogy mosolygósabb legyen a kedved.
Meglepetést, egészséget s boldogságot
Tiszta szívemből kívánok.
Hiába nyerek, nincs rajtam koszorú.
Az élet szép, de egyben szomorú.
Minden problémát feledtetne a csókod.
Feletted a Hold, alattad a csónak.