Versek a vágyakozásról
Most a csend öleli át szavaim,
Némára csókolja az ajkaim:
Kimondatlan igazság,
Tán majd nyújtja rá vigaszát
Az elérkező idő,
Mikor fű sem nő,
Míg újraéled,
Ami ma holtan ébred.
Kikukucskál a paraplé
Egy letenyefa árnyékából,
És a Holdvilágot látja
A Nap titkos játékából.
Mikor rád nézek, nem kereslek többé.
Itt állsz előttem, lelked fehérben,
Angyalszárnyú teremtmény.
Elmélkedés a szerelemről három mondatban
Milyen szép lenne, ha a szerelem már egy romantikus séta volna...
Napok telnek
nagyon hamar,
Te meg csak hallgatsz,
valahol egymagadban.
Szerelem
S a szám úgy kívánja ajkad,
Mint még soha senki másét.
S úgy ugrana, ha lehetne
A testem a testi vágyért.
...
Vesztes háborúmban ellened... mondd, hogy is maradhatnék állva...
Lenge álmot csókolt szememre az ábránd,
vágytam s öledbe fészkeltem magam,
álomnászba zuhant szerelmünk várt ránk,
mely dobszerdától szerelemcsütörtökig
magával ragadt.
felkap majd szél visz el
ennyi csak ennyi kell
tél végi színtelen
felhőkön tereken
csendbe zárt maradás
szaladnék akarás
bújtathat becézve
felszínes legmélye...
beszűrődő éj szag
ablakom mint vén vak
rajta sápadt-fehér lakk
Benned elrejlő szív-lak
Technikai csalódás
Egy karnyújtásra vagyok tőled, mégis magányos,
monitoromon a fényképed olyan homályos.
Rám nézel, és mégis olyan elérhetetlen vagy,
arcod pixeles a képernyőn, időnként lefagy.
Mert téged látlak a havas téli tájban
A letört gallyban, mint tegnapelőtt.
Borpárás a szombat, még kezemben a láncod,
Nálam van minden gyengeség s erőd.
...
Te angolul tanulsz,
én a Te nyelved már
próbálom bemagolni.
Nem könnyű az ismeretlen...