Vallásos versek
A teremtés pillanata köztünk villant,
Fényben fürdő erdők magányos mécsei
Már nem adnak világot.
Egyetlen ösvény taposta hómező vezet tovább a helyre,
Hol megszületett.
Indulunk.
...Atyám, ajtót ki nyit majd?
Nem jött haza a testvérem,
Uram, kezét fogd, ha bajt...
Különös-e, ha az ördög igazat mond?
Kinek eladtad lelkéért a hont.
Higgyünk? Vagy becsap?
Ha nem figyelsz, rögtön lecsap.
Lógó orral rovom utamat.
Nehéz az élet... Oly sok a teher!...
Méltatlan mivoltom szennyezi a teret,
Melyet a mi egyetlen Urunk teremtett.
Halk szavak s bűnbocsánat a tegnapért,
A korbácsod suhanása immáron körbeért.
Jézus ifjúkora
Rövid idő után elhagyta Athént,
És megérkezett Egyiptom földjére.
Elihut és Salmét kereste fel,
Édesanyját tanították ők ketten.
Megtalálom, megtalálom-e az utat az atyai házig?
Ahogy ő is megtalálta a Szentírásban.
Jézus ifjúkora
Jézus meg szerette volna ismerni
Hellének iskoláit, mestereit,
Sok gondolkodót adott a világnak
Tudományban és filozófiában.
Régen illúziót keltettek (a hegyre fanyalgó,
salakos pálya kényelmét): a fekete, sivár mezők,
kellemes tehernek beállított reménytelenség-illat,
a lédig maszlagot fújó orkán, homályos hangok,
síppal fegyelmező misszionárius ál-edzők, akik - hogy
nekem jobb legyen - mindig új kört akartak futtatni,
hogy a startvonalnál bocsánatot dobogjanak a lábaim,
hálát susogjanak a karjaim, imát szuszogjon a szám. ...
Egyszer mindenkinek eljön a valóság
Pillanata, amikor szembe kell néznie
Az ellenségével, sok hosszú idő, míg rájön
Az igazság pillanatára, hogy jót akart tenni.
Amikor összeér a föld és az ég,
a sikolyok egy halomba dőlnek,
surranva eltűnik a szorgos árnyék,
nem lesz tovább követője a bűnnek.
Jézus ifjúkora
Jézus Perzsiában befejezte munkáját,
Ezután továbbindult Káldeába.
Perzsia
Hazatartva érkezett Perzsiába,
Megállt minden faluban és városban,
Mindenhol Úr igéjét prófétálta,
Huszonnégy esztendős volt ekkor Jézus.