Vallásos versek
Adventi koszorú
Egy híján húsz meg kétezer,
közénk megváltóként érkeztél.
Mindenem megvan,
minden, amit kérhetek!
Autó, ház, szép család!
Nyugodtan hátradőlhetek!
Kicsi falu, kicsi templom,
Abban ott van az oltalom.
Isten őrzi ezt a házat,
A pásztort meg a nyájat.
Így november végén vajon mi történik?
Csitulnak a viták, mik folytak egy évig.
Valamilyen erő nyugalomra késztet,
csodás időszaka ez az egész évnek.
Hegyen túlról,
Messzi múltból
Szállnak fel az énekek,
Történelem
Mesét terem,
És egy szentet emleget.
Virágillatú elmúlás csendje mesél,
mécsesek milliói fénylenek.
Üres, halk léptekkel jár a szellő,
üzenetük hozza, visszaidézve emlékeiket.
Mondd, Ádám, ezt miért tetted?
Miért hallgattál az asszonyra?
Tudhattad volna, hogy nem a javadat akarja,
mikor az almát neked átnyújtotta.
Korán hintették el szívében a magot,
egyházi oktatást Trzebnicában kapott.
Koronás főket vetett a Krisztusért el,
Árpádházi királylány volt, hű lélekkel.
Imára kulcsolom kezem
Imára kulcsolom kezem,
mielőtt lezárul szemem,
feléd száll énekem:
Ó, én édes Istenem.
Istenem, váram vagy nekem, dicsőségem,
eléd éjjel-nappal hálával érkezem.
Az igazság áldozatával áldozok,
mindig csak benned bízok, hozzád kiáltok!
Figyelj szavamra, halld meg sóhajtásomat:
Kút örök forrásából oltsd el szomjamat!
Építs belőlem házat,
Hol a lélek sohasem fázhat.
Bújj el bennem, én úgyis megtalállak.
Szeretnék boldog lenni,
mint az ághoz nőtt levél,
s lelkem üres tarsolyába
harmatot gyűjteni.
Bizonyságtételem
Mulandóságom múlhatatlan lététől lesz egésszé,
Véges éltem véghetetlenségétől lesz teljessé...