Vallásos versek
Mi lehet a szikla titka?
Ki ezt tudja, igen ritka.
Nagy, méretes kődarab,
Tetején néha nedves kalap.
Hol vagyok?
Az a pillanat,
mikor nincs folytatás?
Fény a végén vonat nélkül,
de alagút?
Fütty nélküli üres állomás?
Megint a bűn kísért, vagy ez maga a Sátán?
A lelkiismeret már a sírjában forog,
Mire furdalni kezdi oldalamat, hogy ne essek el kábán
A vétek mocsarában. Most csak tesztel,
Hogy elkap-e a horog?
W. S. emlékére
Az ellibbenő lepke szárnycsapását,
Az almafát, ha gyümölcse már rohadt,
A rigófütty után beálló csendet,
Csak ezt add meg szeretni, Uram!
Hitvallásom lettél minap,
Téged azzá tettelek,
S hogy Fiamként téptek tőlem
Tisztának képzelt kezek.
Amit irántad érzek,
Az olyan, mint az életnek a víz
És a természet kincsei,
Mely a földön egyensúlyt teremt,
És a szívhangján üzen.
Az én imám
Amikor először megláttam,
Egy nagy tömegben álltam.
Akkor sok ember vette körül,
Kik őt látták, mind örült.
Kivirágzott Jessze vesszeje
Gyöngyöspatán, az oltár felett...
Dereng a hajnal
Ránk sugárzó fénye
Milyen gondolat
Jár most a fejekben
kérdések - válasz nélkül
Véges időben,
térben - élem küzdelmem -
magamtól kérdem...
Isten nem büntet, ezt tanuld meg, ember.
Bárányait tereli szelíd szeretettel.
Ha úgy érzed, túl nehéz a kereszted,
Hited megingott vagy el is vesztetted
Nem vagyok egy képlet, ami megoldást ad az életnek.
Velem ne számoljál, kérlek, hisz nem fogok megérkezni;
Hozzád se, mert a számításaim már régóta tévednek.
És csak egy turista vagyok, aki az autójával elfelejtett fékezni.
Lelkemben a hála örök,
S ezzel mindig Hozzád jövök.
Hozzád, aki el nem hagytál,
Bűneimtől megváltottál.