Vallomások versben

Szabó Zoltán Zolika

SZERETLEK

Szeretlek! Ha néha, te nem is érzed.
Nem véletlenül sodort melléd az élet.
Nem véletlen, hogy veled vagyok.
Nélküled, talán szívem sem ragyog.

Tovább...

33

Vári Tamás Zsolt

Álmodok

Hogyan fogadta, mikor elmondtam neki?
Nem volt dühös, s szemében isteni
Fény csillant meg, nagyon örült a lány,
Arra gondolt, ez egy nehéz talány.

Tovább...

24

Gál János

Vandál vallomás

...gótikus templomát,
De ma rombolni jöttem!
Nehogy utamba állj!

Tovább...

1232

Horváth Ádám

Te...

Mikor meglátlak, szívem zakatol akár a vonat,
Melynek állomása te vagy.

Tovább...

45

Vári Tamás Zsolt

Ismeretlen lány

Nem tudom még, hogy milyen lány vagy,
Nem nagyon sokat tudok rólad.
De ha olyan kedves és aranyos vagy, mint szép,
Azt hiszem a belsőd nem vad, s nem ég.

Tovább...

00

Máté Csaba

Szerelmem

Májusban a virágok,
Egymás után nyílnak.
Csicsergő kis madárkák,
A szabadba hívnak.

Tovább...

00

Tímár Tamás

Szívdobbanás

A szívem érted dobog,
Mint egy láng mely lobog,
Mindig szeretni fog téged,
Míg a tűz benne éget.

Tovább...

02

Gretita

Vallomás

Szeretlek, mindig szerettelek
Te vagy örömöm... versem...

Tovább...

00

Totya

Szeretlek

Szeretve, szeretlek
mint űzött vad a szabadság illatát,
Szeretve, szeretlek
mint vén bolond a hosszú kínos halált.

Tovább...

11

Ördög Attila

Nem lehetsz az enyém

Kintről figyelem a testem.
Már nem az enyém, más lettem.
Egy halott ember sétál benne,
Mintha csak egy robot lenne.

Tovább...

52

Romulusz Eugen Taker

E szív

E szívnek rád nagyon nagy szüksége van
E szív tőled várja, hogy szeresd
E szív a Te szívedért él még
E szív miattad szakad ma meg.

Tovább...

Almási István

A szemedbe nézve

Tükör vagy te? Csalni vágysz?
Nem vagyok az akinek te látsz!
Nem vagyok jó, nem vagyok senki,
embernek is csak nehéz nevezni!

Tovább...

20

Nyakó Zita

Még mindig...

Nézem a ragyogó kék eget
rohannak fenn a fellegek,
néha rám kacsint még a nap
mosolygó sugarakkal simogat,
várlak... még mindig.

Tovább...

Kutyifa Anikó

Téli vallomás

téli alkonygúnyát öltve
fagy jár a hajnaléj teraszán
dér csipkézte fűszál neszét
hordja e perc
szívemre suttogja némán
ébred a holnapi rege
tisztán ragyog az új nap reggele...

Tovább...

Virág István

Alföld Kincse

A puszta közepén merengve álltam,
Csodáltam a tájat, de nem léptem
Csak vártam...

Tovább...

02

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom