Vallomások versben
Tizennégy sorban eldalolni
mindent, mi fontos, hogy` lehet?
Tizennégy sor, beosztva rendre,
lefed egy egész életet.
engedd meg hogy lerúgjam a plédet
s te legyél az aki visszatakar
tudod úgy hiányzik gyöngeséged
mint nyári mezőnek friss zivatar
és úgy reszket a csókért e homlok
mint kenyérért és borért a koldus
látod miattad szépeket mondok
s miattad klisé az epilógus...
Csenem Tőled a szavakat,
mint forrásból a hűs vizet,
ezer szárnyaló gondolat
készül el bennem, s mind Tied.
Évtizedek múltak, s már nem lángolok érted,
De a mélyben forró hamu van, s izzik parázs is.
Életem tőled ragyog,
csókodtól szárnyra kapok.
Szemednek csillogása
lelkemnek édes párja.
Illatoktól terhes,
Huncut, tavaszi szél
Arcom simogatva
Szerelemről mesél.
Szeretem hangodnak dallamát,
amely a fülemben cseng tovább,
felpörgetve életem ritmusát,
ez maga a csodás mennyország.
Homlokodban hajad árnyéka
Melegséggel tölt el.
Tekinteted mély varázsa
Hódolóddá szentel.
...ott ahol a szépség tüze vár
elég majd bennem sok szinte fáj
csak egy soha nem múló parázs
marad rajtam izzó tűzvarázs
mely öleli a kéklő napot
és megóvja mit hátrahagyott...
Neked... Csak a csend tud úgy...
Csak a csend tud
úgy hozzám érni,
mint Te,
tisztán, szégyentelenül,
pőrén, önzetlen érzéssel,
szinte rezzenéstelenül,
és betakarni
kitakaratlan lelkem...
lehet ez tényleg az utolsó
mint egy végső dobbanás
lehet nem lesz csak egy torzó
dörgés vagy szívvillanás
az utolsó idén Neked
az utolsó hallott vallomás
egy féltett "Téged szeret"
hogy ne kapja senki más...
Szívedet simítom, ölellek két kézzel,
hogy miért szeretlek, nem fogom fel ésszel.
Ilyenkor engemet elkerül a bánat,
jól érzem magamat vendégként tenálad.
Szerettél-e? Nem mondtad. Tudtam.
Szemedben megláttam magamat.
Sugározta rám az aranyat,
fürödni benne sosem untam.
Gonosz vidék
Lángoló, bíbor hajnalon
Tűzszínű illúzió a tündöklő világ.
Unalmas hétköznapokon
Vad kutyák társaként
Csavargok a rónán.
szétszóródott szemetet rugdos a szél,
zörögve gurulnak üres sörös dobozok,
éjszakai árnyalak fojtott hangon beszél,
titkokat rejtegetnek a sötét pincezugok.