Vigasztaló versek
Tegnap nappal volt, hogy
házat építettem,
kíváncsiak voltak,
akik arra mentek.
Hidd el, van valaki, aki lát téged!
Felfedezte rég a benned rejlő szépséget!
A magányban is szőhetsz szép álmokat!
Az álomból egykor még valóság lehet,
A szíved érte sok mindent megtehet.
Légy nyitott s fogékony, így megtalálhatod a boldogságodat!
Miért futsz? Hová menekülsz?
Utad úgyis Istenhez vezet,
bármit teszel, bárhová kerülsz,
sorsod el úgysem kerülheted.
A meleg még itt maradt
egy régi-régi nyárból
Mikor táncoltunk boldogan
a mosolygós ifjúságtól
Ha úgy érzed mindenki elhagyott már
A kutyád mindig melletted áll
Észreveszi ha bánatos vagy
Erős szeretete megnyugvást ad
Elmondhatod neki a bánatod
Szíved csalódni benne nem fog...
nyugtalanul alszol
forgolódsz megizzadsz
álmodban kígyókkal
találkozva riadsz
néha felkiáltasz
szólítod őt: anyu!
A rossznak mondott versekhez
Rosszat írtam, vagy rosszul írtam,
Vagy megfogalmazni csak így
Tudtam, és máshogyan nem bírtam,
S neked kevés, hogy jónak higgy.
Hallgatom a madarak csicsergését,
Mégis úgy érzem, hogy a magány felemészt,
Hiába az a boldogság, amit éreznem kellene, már tovaveszett, ahogy
Már nem vagy itt mellettem.
Részegen írt érzelmek 2.
Emlékszel-e azokra a napokra?
Engem most csapott meg az emlék szele.
Mikor érzéseimet írtam a lapokra,
miket a kezedbe nyomtam, közben valamit dadogtam...
Nem tudhatod, meddig
Zakatol veled a vonat,
Ezért éld meg minden
Adott pillanatodat,
Tudj örülni az apró,
Csoda dolgoknak,
A tavaszi fuvallatnak,
Nyíló virágoknak...
Értelmetlen teher nyomja eget tartó vállam,
törpe bolondom tüzet okádó kiskertjében!
Ha úgy érzed nem szeret senki
Szívedet a bánat emészti
Senkiben nem bízol
Csalódtál már oly sokszor
Kiben kapaszkodhatsz nem tudod
Nem sikerül támaszt találnod
Szükség van mindenkinek egy barátra
Mint a keréknek a kocsira...
Szemetekbe néztem bátran,
levásott a vállam.
Kicsi csillagpalotán nőtt
beszélővé szájam.