Vigasztaló versek
Neked is nyilnak még a virágok
Búskomor az élet, nehezek a napok,
Elfogytak a fények, rohan az élet,
A boldogság csak múló állapot,
Tovatűnnek álmok, szép remények,
Mindig fent tündököl a Nap,
Szüntelenül ontja sugarát...
A friss, hószagú szél
Átsöpör a tájon.
Zúg a nádas, fúj a szél is,
A hűs szellő, vándorszellő
Kis kunyhónkba gyakran betér,
Vendég már minálunk.
Az osztály nélküled megfagy,
Te igenis fontos vagy,
Mondhatsz akármit, ez így van...
Te tünteted el másnak a szennyét,
S a tébolyból rendet te csinálsz,
Látod mindennek valódi helyét,
És ezért te semmit se kívánsz.
nincs elvárás és nincs üzenet
nincs semmi csak a képzelet
lebegsz egy jeltelen világban
ahol a remény szürke névtelen
már nem hevít láng semmi sem
nincs vágy nincs hit nincs érzelem...
Szárnyalok, egyre feljebb lépkedem,
gyolcsfelhőteraszokon haladok,
nem szabad vétkeznem. Ólomtestem
mélyből kiszakítottam, borzadok
Kibékültem a téllel.
Jégtől rozsdás láncaim leszakadtak...
Minden perc eltűnik most az éjben,
Örökké elveszik lélegzetem a tiédben.
Nem tudom, mit mondhatnék,
Úgyis köddé válna,
Elnyomná ömlő bánatom füled hallatára.
siketnéma lét
nem lát, nem hall, nem beszél.
elfolyni az idővel
a semmi közepén.
Nincs röstellni valód.
Megnyugodott egész valód,
s vigasztalód erősen átölel.
Lelket önt beléd, támogatása közel.
Az előbb egy lányt láttam kint éppen,
Haja lobbant a csípős szélben.
Néztem őt, s ahogy a szél hajával játszik,
Valahonnan ő nekem ismerősnek látszik.
Ne csüggedj, mondj el mindent, én segítek!
Szorosan ölellek, magamhoz emellek.
Zokogj, csak zokogj, ne félj és ne fékezd.
Öntsd ki a lelked, én itt vagyok Néked,
Kezemben tartom sápadt arcod, érezd.
Szemed tükrében csillogó fényt nem látok,
Szomorúnak látod a világot,
Keresem a fényt, a csillogást hasztalan,
Te a távolba merengsz vigasztalan,
Szemed könnyei a földre hullanak,
Várod, hogy lassan felszáradjanak.
Amikor majd szétrobban a fejed,
ejtsél kalapácsot a lábadra.
Hogy több a balszerencsés fordulat,
aki él, tapasztalhatja, rátör
a gonosz, keresi, vizslatja, hol
tudna ártani, ez az akarata.