Vigasztaló versek
Sunyi pillantások követik egymást,
Kiélezetten minden rosszat meglát.
Véletlenül egybeforr tekintetünk,
Mintha mi sem történt volna, elmegyünk.
Keresek egy barátot,
kire mindig várhatok.
Kivel kicsit beszélhetek,
önfeledten nevethetek.
Elmémet borító, sötét a rét,
Ezer virágot szaggatja szét,
És helyettük szúrós gyomok nőnek...
Nővér és a betegei
...gyógyító szert visz a betegeknek,
azok bent fekszenek s várják a percet,
hogy újra láthassák szerelmüket.
18
Sokan azt mondják, az élet egy álom.
De én nagyon is valósnak találom.
Nemcsak mellettem voltál,
Mert bennem is vagy.
Bár az egyik jelen, a másik múlt.
És egész rég megtanultam csak a jelenben élni.
Alig három napja még
fénylőn zöldellt a diófa,
harsányan muskátli dalolt,
arcunkat nap simogatta,
alig három napja még
hittük, örök a nyár, de azóta
lekókadt a muskátli virága,
színét veszítve...
Ma meg kell írnom legőszintébb versem,
mielőtt a reám mért idő elfogy.
Tudd, kis világomban te vagy a legszebb,
egyetlen csókod minden rossztól megóv.
Biztos sokan vigasztalnak most téged,
én meg csak ülök magam elé nézve, réveteg,
nem tudom, mi illik ilyenkor, de szívem ölelését elküldöm,
sok barát, megannyi távirat,
én meg csak ülök, gondolatban megsimítlak.
Veled sírok, veled nevetek,
hogyha ezt megengeded,
átérzem, min keresztülmész,
hisz elvitte őt a révész...
Repülj át az égen egy más világba,
ne nézz le, rút ez a világ neked.
Hogyan találhatsz a lelki békéhez?
Légy ember, ki hálás, és nem kérdez.
Miért történt így, s miért nem, ahogy akarod?
Csak mondd: Legyen meg a te akaratod!
Eljön a nap, amikor minden háború véget ér,
Eljön, mikor nem lesz más, csak ölelés.
Mikor teledből tavasz fakad,
Mikor lelked szétfeszíti fojtó páncélodat.