A. Adél

Született: 2000. április 25.

Népszerűség: 92 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ultramarin

Úgy szeretlek, mintha nem volna holnap,
s a múlt-tüskék sem harapnának belénk,
mert már nincs te és én, csak a Mi lophat
tollat a Fénytől, hogy írja meg mesénk.

Tovább...

Az arany óra

Hervadunk, s már csupán az utolsó szirom
táplálja érként a kozmosz gyenge szívét...

Tovább...

XXI. szonett

Föld sóhaja, te gyönyörű látomás,
vak szemeim hamis tükörbe néztek,
bennem nem él már alkony, csak ragyogás,
mely szelíden most átkarolja fényed.

Tovább...

Merengő

Csak talpát látom a sártakarta utca hasán,
hűs nyomai hervadt virág illatában forrnak,
s én még mélázva merengek múlt emlékek szaván,
mik szépek tán soha nem is voltak.

Tovább...

XVII. szonett

Az ásító Hold a Nap mögé hasad,
s hajnali szememnek csak te maradsz már,
ahogy gerinced kifliként enyémhez tapad,
s lélegzetünk ritmusra keringőt jár.

Tovább...

ceruzasorok

egészíts ki mint gyökér a fát
ne éljek hiába
mint madár a háztetőn
létem célját vésd
egy dalolt imába

Tovább...

Búcsú az Árnyvilágtól

Búcsúzik a tél. Elhagyom a hitvesi
ágyat, mit magány vetett keményre nekem,
ébredésem az egész éter meglesi,
oly sokáig aludtak rémálmot velem.

Tovább...

Kozmoszkeringő

Nap

Csak lopott parázs a testem kozmosza,
pár évtizedre kölcsönkapott otthon.

Tovább...

Olyan bolond vagy

Olyan bolond vagy, hogy sózod a kávét
és mézet csorgatsz a krémlevesbe,
nem tudod, hogy a szeptember négy hét
s hány "szeretlek" fér egyetlen versbe.

Tovább...

XV. szonett

Már nem látom este sírni a Napot,
nem szállok a télben falevelekkel,
nem keresek többezernyi csillagot,
mert gazdagabb vagyok a meglévő eggyel.

Tovább...

Eszmélet

Játszani akartam, a léttel fogócskázni,
hol a halál sosem érhet utol engem.
Ha nincsen szárnyad, az égbe nem tudsz mászni,
hogy a szél bűnöd elfújva átöleljen.

Tovább...

Ha szeretlek

Ha szeretlek, veled megyek az éterig,
csillagokká festett ösvényen követlek,
amíg a fény már csak kettőnknek létezik,
és zord éjeket lila nappalok fednek.

Tovább...

Aranybarna

Napfényszínt nevetett,
felhőket pislogott,
éj köntösét hordta,
és abban csillogott.

Tovább...

Kusza vers

Hiányzol. Hiányzol mellőlem,
a kávéfolt fehér felsőd közepén,
s a vigyor, mit azért adtál,
hogy új színeket fess belém.

Tovább...

1716

Szerelem, szerelem, szerelem

Ó, kedvesem, te rubinvörös virág,
csak tündökölj, bús kertek legszebb rózsája!
Nem érnek utol sem fehérek, sem lilák,
míg így ragyogsz. Apró nevetésed bája...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom