Ács Bálint
A hosszú nap alatt, ha megfárad testem,
tebeléd bújok, szívem-lelkem megpihen,
tebenned álmodom újra a régmúltat,
agyam a kusza gondok között rendet rak.
Jó lenne újra széllel szemben szállni,
zuhogó esőben arcunk áztatni,
nem nézni hátra, csak menni előre,
nem gondolni sem múltra, sem jövőre
Ma minden eladó, és mindent megvehetsz,
a munkának ára van, bért kapsz és fizetsz.
A boltban a portéka kirakva hever,
megveszed magadnak akkor is, ha nem kell.
Őszül a hajam, nem fáj,
múlnak az évek, de kár,
világra jöttem, rég volt,
örültek nekem, szép volt.
Féktelen étvágyával fölfalja, amit lát,
mindent elpusztít, neki csak ennyi a világ,
csak addig növekszik, amíg más táplálja,
nem baj, ha a gazda meghal, semmi sem drága,
új gazdát keres, melynek életére törhet...
Adhattam volna kincseket,
amit senki meg nem vehet,
ami a legdrágább nekem,
az időmet adtam neked.
A gömb maga a tökéletesség,
a mindenség kezdete és vége,
ezt látod belül az atommagban,
és ezt, ha majd felnézel az égre.
Csillag ragyogása, ha nézem szemed,
mélyében a múltba révedek vissza.
Anyám szeme fénye ragyog tebenned,
minden igazi, őszinte és tiszta.
A gép könnyedén repül, szinte már lebeg,
halad észrevétlen a fellegek felett,
a nap a felhők fölött fényesen ragyog,
bárányfelhők alszanak, fáradt angyalok,
ahogy lenézek, a dombok, erdők, rétek,
mint sakktábla mezői mozdulatlan rendben szépek.
Hétköznapi hős (tisztelet a munkásoknak)
Reggel ötkor kelsz, még ég a szemed,
de menni kell, mert kell a bér,
a muszáj nagyúr, a lelked remeg,
a gyereknek kell a tej és kenyér.
Európa! Hol van már régi, dicső fényed,
mikor a világ félve, büszkén nézett téged,
egykoron a fél világot markodban tartod...
..."Ő is elment", jó barátok mondják.
Azután majd azt is elégetik,
és nem marad, csak hamu és pernye,
ami felszáll magasra a mennybe,
azon is túl, fel a csillagokba.
Én egy dolgot nem értek, hogy lehet,
hogy az élettelen élőt éltet,
az élőből pedig megint holt lesz.
Vártuk a tavaszt, végre jöjjön,
virág nyíljon minden földön,
ragyogjon a fényes napsugár,
csicseregjen minden madár.
"Még kér a nép, most adjatok neki",
később, amit nem kért, azt is elveheti.
Ha az ösztön lesz a győztes, nem az értelem,
a dúvad megindul, és nem lesz kegyelem.