Ács Nagy Éva

Ács Nagy Éva

Népszerűség: 147 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Néma jajszó

Kopott, néma, szürke falak,
sárgult függöny, törött ablak,
senki sincs itt, csak szellem vár,
nyikorog az ajtó, végleg bezár.

Tovább...

Gyermeki álom...

Csicsergő erdő, virágos rét,
rohanó kis patak, napfény,
sárgára meszelt vályogház,
egy néni, ő a nagymamám.

Tovább...

Ma sem volt...

"Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! Mindig
érdemes lesz, hiszem."

Tovább...

1213

Mesélj, anya...

Kérlek, mesélj, kérlek, úgy, mint rég.
Anya, derüljön ki felettem a borús ég.
Fogd a kezem, simogasd meg a fejem,
mondd, drágám, aludj, aludj, kicsi kincsem.

Tovább...

1516

Viharban

Hullámzik a tenger, vihar dúl.
Vad moraj, ereje szinte tombol.
A víz felszíne majd az égig ér,
sötét van, nem látszik a partifény.

Tovább...

1415

Szerelmet rejtő pad

Szél suttog át az őszi lombok között,
a nyár már elmúlt, s az ősz így köszönt,
a gyér fák alatt elárvult pad áll,
sóhaja száll felénk szél szárnyán.

Tovább...

Hangtalan búcsú

Vonatfütty, zakatolás,
búcsúcsók, álmodozás,
menni kell, valahol várnak,
van, mi útjába áll a vágynak.

Tovább...

Féltelek...

Nem tudom, lesz-e holnap,
De ma még van, itt vagy, óvlak!

Tovább...

Gyász van bennem

Milljó mécses világít a sötét temetőben,
de én csak most a szeretteimet nézem,
koszorúm némán csüng a rideg fejfán,
halott minden most és holnapután.

Tovább...

Egyedül az éjben

Szívemben ősz van, s néma csend,
halk dobogás, összevisszaság bent,
kezem remeg, virágcsokromat elejtem,
fény lobban valahol, s én követem.

Tovább...

1213

Elképzeltem

Elképzeltem, hogy karod újra átölel,
s a csendembe belezúg a nevetésed,
hallom a légből jövő hangos kacajt,
mely szívembe most lúgként mart.

Tovább...

Fohász az őszhöz...

Marcona ősz, kérlek, add vissza nekem,
add a nyarat, add, kit akkor elvesztettem,
nem a napfényt siratom, nem a virágokat,
hanem a vele töltött gyönyörű napokat,
szél, te hatalmas, te óriás, segíts meg engemet,
gyógyítsd meg elárvult, gyönge lelkemet...

Tovább...

810

Reményóda...

Erdőben jártam, csend ölelt,
szívemet a magány lepte el,
őszben tipródtam nyárért epedve,
utam tövisei a múltam emléke.

Tovább...

Csábító vágyam...

Százszor megfogadtam már...

Tovább...

88

Úgy nőttem fel...

Úgy nőttem fel, mint szabad madár,
törvények nélkül, hol nem volt határ,
tudtam, mit nem szabad, és mit lehet,
mi az, mit a türelem még elviselhet.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom