Ács Nagy Éva
Fut, robog velem sebesen a vonat,
átszeli a hegyeket, határokat.
Jaj! Nem érzem a Balaton illatát,
keresem, s nem látom Somogy szép dombját.
Harangoznak, álmosan ébred a napsugár,
fénye elidőz a kicsi templomunk tornyán.
Hajnali, zengő harangszóra felébredve,
keserv` könnyek tolulnak fénytelen szemembe.
Imádkozom hozzád én, csodát tevő Uram,
hogy végre újra, kicsit jól érezzem magam.
A kéklő végtelen bennem álmot sző.
Vele már én gondolatban lebegek
szirteken egymagam, szemem könnyező,
minden fájdalmat ott fent eltemetek.
Ébren vagyok még, most álmatlanul ért az éj,
rád gondolok, s fájnak bennem a tegnapok,
szinte visszhangzanak bensőmben a hangok,
a múltból alig maradt nekem egy-egy karéj.
Hamvadó szépsége hervadó rózsámnak,
de benne oly nagyon erős az élni vágy,
még utolsó pillanatában is lobog,
és úgy ontja felém bűvös csáb-illatát.
Alattam mélység, melybe testem, mint olvadó
jéghegy, zuhan csak, letaszítanak a tegnapok...
Remegve vágyom még a mindent adó fényt,
mert félek, hogy egyszer a hold is eltűnik felettem,
sötétség lesz helyette, és én ott semmibe vesztem...
Egykor a nagymamám féltett mozsara volt,
mely feledve a padláson porosodott.
Egy napon eszembe jutott, és érte mentem,
egy pókhálós, poros sarokban ráleltem.
Minden kincsem vagy nekem te,
többé már nem is kell más,
nem álom, te vagy a valóság,
eleven, nem holmi látomás!
Csicsergő erdő illatát érzem már bennem,
lágy madárfüttyel telítődik át bús lelkem,
csillogó fényre virradhat bennem a zord lét,
üde vagyok most, oly friss, mint a harmatos rét.
Kéklő végtelen, csend, hullámzó nyugalom,
e végtelenség felé száll a sóhajom,
csábít duzzadó erőd, vonz a hatalmad,
irigylem én a halhatatlanságodat.
Átutazó vagyok én a világok között,
testem ideiglenesen ideköltözött.
Pár évet tán így vagy úgy itt eltölthetek,
s aztán végleg felhők mögé hazatérhetek.
Haza atyámhoz, mely a lelkemnek otthona,
haza, hol mindig kéklik az ég, s nem marcona!
Ne félj többé, ne félj, én veled vagyok,
ha kifut majdan a hajód, ott vagyok,
csak nézz a felhők mögé, nézz oda fel,
nézd, a nap kora reggel velem kel fel!
Elmondanám, hogy mennyire szeretlek,
de szóban ezt kifejezni nem lehet,
elmondanám, hogy időnk haladtával
érted ugyanúgy epedek, mint ifjú...