Ádám Istvánné

Ádám Istvánné

Született: 1946. december 20.

Népszerűség: 595 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A sors keze

Játékszer vagyok a sors kezeiben,
hol magasra emelt, majd elengedett,
tört a szív és tört a lélek, kicsit
megforgatott és magamra hagyott.

Tovább...

Ölelő remény

Ölelő remény voltál az életemben.
Hittem, hogy együtt visszük tovább az éveket.

Tovább...

Emlékeim közül...

Gondolatom visszavisz VIR szigetére,
hol a leanderfák virágjai lángvörösen égnek,
virágjai között levelek feszülnek,
s a tenger hullámai el-elcsendesülnek,
a nap fénye simítja hosszában, széltében,
s az ég is belepillant vizének kékjébe.

Tovább...

Csendes az éj

Bíborszínben pompázik az alkony,
lassan búcsúzik az esti fény,
sötét bársonya az égnek
hajnalig pihenni tér.

Tovább...

Búcsú

A csillagok közt jársz,
már nem érhetlek el.
A hangom semmibe vész,
a szívedhez nem ér fel.

Tovább...

8181

Csak egy gondolat

Haragos szél ébred a borongós ég alatt,
az álmokat zavarva átszalad a
sötétség bársonya alatt, ébren hallgatom
tombolását, s felkavarja gondolatomat,
ó, hol vagy, régi fiatalság, az ember
csak vénül, s nem érdekli, honnan s merről
fúj a szél, hogy miért a Nap fénye, s miért...

Tovább...

109107

Kétely

nézem a természet apró rezzenéseit,
az élet nekem ígérte a tavaszt, a nyár
és az ősz színeit, az álmos délutánok
melegét, az égen lassan menetelő
göndör, fehér felhőket, a vadvirágos
nyári alkonyt, hol lángszínű ruhában...

Tovább...

9895

Édesanyámnak

Régi Anyák napja jutott az eszembe.
Orgonacsokorral álltam meg előtte.
Szelíden mosolygott, szeme könnybe lábadt.
Így köszöntöttem az Édesanyámat.

Tovább...

Nyuszi tere-fere

Erdő szélén három nyuszi azon vitatkozik.
Megkérdezik a húsvétról majd az öreg nyuszit,
mert azt beszélik a faluban úton, útfélen,
ő hozza a piros tojást és a Boci csokit.

Tovább...

Esteledik

a nap bíborban tűnt el a
látóhatár peremén, az alkony
lilába hajló felhő fátyla alatt,
az este bársonyba öltözött, s
a tájra ráborult a fekete éj,
nézem a fénytelen eget, csillagot
keresek, legalább egyet...

Tovább...

8784

Lassan múlik...

Hópihék tánca kavarog az utcán.
Arcomba fújja a haragos szél.
Jégtükrös járdán óvatos léptekkel
tavaszra gondolok, lassan múlik a tél.

Tovább...

Tükröm, tükröm

Tükröm, tükröm megváltoztál,
régen más arcot mutattál,
éjfekete, vidám szemet,
szép, ragyogó tekintetet.

Tovább...

Rímek nélkül

Aranyba öltöztél. Ahol megjelensz,
ott mosoly húzódik az ajkakra, s
mindenki téged akar. Ahol te vagy,
a csábítás már biztos, finom illatod
érintésre késztet, s nincs, aki e...

Tovább...

A Mikulás ígérete

Hó-puha léptekkel érkezett december,
útra is kelt máris egy ősz öregember,
Mikulás a neve, hófehér szakállal,
rénszarvasok húzzák zsákkal teli szánját,
krampuszokkal indult, a sok gyerek várja...

Tovább...

Első találkozásom a tengerrel

hát itt vagyok, oly sokszor üzentél
felhővel, széllel, a partodon
ülök dobogó szívvel, s te nézel,
ahogy szememből egy könnycsepp tűnik el,
vágytam látásod annyi éven át,
képzeltem rólad száz meg száz csodát,
hullámzó, mélykék tengered, szinte...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom