Adryenn Bene
Mama, mama, hol vagy?
Mondd, hogy itt, mint egykor
Hajdanán.
Kereslek, de merre menjek,
Én ezüsthajú, Drága Nagymamám.
Emlékeztek hősünk és a sellő szerelmére?
Kiket lagzi előtt veszély fenyegetett.
De enged-e a horgász a ravasz csábulásnak?
Visszajöttem elmesélni, élt-e a románcnak.
A horgász és sellője folytatása
Kis ház épül a pataknál, hősünk örömére,
Megjelenve három sellő a lagzi hírére.
A vendégek lubickolva, vígan fecserésznek,
E horgásznak talán bizony ők is örülnének.
Nézd a holdat, ott ragyog ránk,
Nem kell félned, bogaram,
Hisz fogom kezed, míg elalszol,
Hogy benne legyek álmodban.
Patak partján ül egy horgász
Folyton azon tűnődve,
Merre jár már, hol lehet
Az ő szívének szép sellője.
Előttem az arca, első ölelése,
A tekintet, miként szertenéz.
De Évek múltán is fogja még kezem,
Az a két kicsi puha kéz.
Ha csak egy napig madár lehetnék,
Először a mennyekig repülnék.
Megkeresném Őt ezüst ruhájában,
A Mi Urunk, Krisztus paradicsomában.
Lennék én csillag
Álmaid égboltján,
Napfény, mi beragyog
Szíved ajtaján.
Bár tudhatnám, mi lesz majd Ő,
egy barát? Igaz Szerelem?
Gyógyír? Remény? Boldogság?
Melyet régóta kerestem?
Éjjelente időnként
ott ragyogsz az álmomon,
s én a hiányod, míg élek,
megszokni nem tudom.