Ágner Tamás
Lobban a láng
Tűz ég, s folyt a magány.
Látom, felettem egy madár
Ő száll, meg nem áll.
Hunyd le szemed nyugodtan,
Kicsi kincsem karomban.
Még tart az éj, és álom ér,
Nem hagylak el, ne félj.
Milyen mély kék most a szemed.
Belenézve látom a kék eget.
Arcocskádon ragyog a tavasz.
Tekinteted olykor kedvesen ravasz.
Száz csokrot is hozhattam volna ma eléd.
Száz meg száz csókkal nyújthatnám feléd.