Ambrus Andrea
Fogy a levegő, kapkodunk utána,
Ahogyan vágyunk egymás karjaiba.
Zárt ajtók között csendben ülve
Nézek tengerkék szemeidbe.
Oly távolinak érzem most az életet.
A magány felejt és rejteget.
Rád várok csendben ülve,
Mikor jössz el hozzám végre.
Álmodik a nyomor,
Sír a gyönyör...
Valahol a kettő összeér
S ficánkol legbelül.