Angeli
átlátom áttetsző rejtélyeid
félős alkonyon, ahogy átfogom...
Bővében csodálom e tájat,
hol kalásszal lengedez s zenél...
napnak árnyékában, hol megégtem,
ittam hűvös, tiszta egeket...
...de bezárt minket a sors; lelenceit,
és lettünk a szerelem fegyencei...
az éj lehelete tömöríti a csendet
csillagok sóvárgása tölti meg e rendet
öleli átverés s ha várnák is - hunyorog
holott legyen ha szén ha gyémánt is szétpotyog
ha lidércek ugrándoznak rácsaik között...
Ha nem hiszel, az leszel;
bánat, ború, keserű,
akár fényes kehely, egyszerű...
belső szobádban háltam takarótlan
és egy gondolat gondolta önmagát
vágyó deszkák vásott tüskéi között...
fénytelen, tompa a csendek lombja,
s az élő fák lomhán állnak sorban,
némán
Itt most nyugszik még az éj,
kóbor, mély-sötét oson,
bagoly suhan, és az éjszaka
szösszenetei feketén
végzik zsenge dolgaikat...
Sátán szájába, meddő tárnába
rejtsd el szerelmed, ha mégsem az,
ha adva féled feladni magad,
ha kiméred vágyad, gyáva vagy,
az szívednek nehezéke csak...
...burjánzó tavasz ül homlokom mögött,
és lapátolgat nagy, téli havakat