Angelika Toth Mellahi
Miért adtad az álmokat?
- ha szétrombolod azt.
Miért adtál szerelmet?
- ha szétszakítod azt.
Esküvő napja
Hajnali
Ébredés. Szép ruha.
Sietve indulás picit messzire.
Te vagy a fény
a világ tetején,
a csillagos égen szikrázva
felém zuhanó meteor.
Édes, picike voltál,
Pici angyal, míg az ágyadban
fel nem álltál.
Na, akkor
kezdődött a stressz, az ideg.
Élj, mert van, ki vár reád
Égnek a lángok,
melegséget adva a hűs ősznek.
Pici gyertyák fénye ragyogja be
immár szíved, lelked,
minden emléked.
Ne csak a külsőről ítélj
Kéz az én kezem. 1 nő keze, amely ír
szépet, kedveset. Szomorúat, vidámat,
ír fájdalmat.
Egyszerű munkáskéz. Élet keze.
Akaratlan loptad magad szívembe.
A távolból talán a csillagokat lesve.
A Holdak neveztél, s szemeimben
láttad a tengert.
Büszke Sas...
Igen, te az vagy!
Szabad, azt gondolod,
De te is a szíved rabja vagy!
A tó tükrén játszadoznak
Napnak sugarai.
Környező fák lombjai
vetnek árnyékot reá.
Itt vagy, de nem vagy velem. Nem ölelsz, nem csókolsz talán már sohasem
Szeretsz engem, de csak szívedben, lelkedben.
Átölelni két karod most képtelen.
Hazám?
Meleg van, forrón éget
a napsugár.
Gyönyörű a világ.
Nézem s látom, Isten! -
ez adomány.
Egyre csak gyengülök.
Úgy érzem most, egy hervadó
rózsa vagyok.
Melynek szirmai egyenként
hullanak a porba.
Elenyészti testemet a föld hatalma.
A reptéren vártalak akkor is
Izgatottan félénken.
Hónapok teltek el,
Hogy nem zártál karjaidba.