Angelika Toth Mellahi
Igen,
egyszer minden véget ér.
Vártam már a búcsúzást
szívemnek legmélyén.
Halottaink ott a mennyben.
Éljetek ott boldogságban, szeretetben.
Isten jósága
áldjon meg titeket.
mennybéli élet áldása tinéktek.
Minden porcikámban érzem hiányod.
Szívemben, lelkemben s
minden gondolatban
átölel két karod.
Örökké szeretni foglak, ott a síron túl is.
Te vagy, te maradsz s te voltál az egyetlen a szívemben.
Csak egy ölelés az, mire vágyom
Csak egy ölelés az, mire vágyom,
mi soha nem ér véget.
S illatod érezve hallhatnám
szívverésed.
Bárcsak újraírhatnám,
S újra írnám én
Az álmaim,
Te bennük lennél mindig újra és újra,
Ahogyan már kislányként megálmodtam,
Rám talál majd a hercegem.
Sok emlék
Sok emlék zúdul most reám.
Kislányként imádtalak.
Hazaérve munkádból sokat
játszottál velem.
Nyakadba vettél, s énekeltél nekem.
Sok viccet meséltél, megnevettettél.
Angyali madár a remény hirnöke talán
Könnyeimmel küszködtem ismét.
S ellepte lelkemet a magány.
Falak közül az ablakot bámulva
Madár képében egy angyal jött udvaromba.
Csodaszép, talán a remény hírnöke,
Férjem azt mondta régen nekem,
Istennek madara.
Isten, segíts meg
Úgy érzem, eltévelyedtem hitemben.
Isten, kérlek bocsáss meg.
Úgy érzem, talán igaz.
Hibát hibára követtem.
Gyűlölöm a hajnali ébredést,
Hisz nem vagy mellettem.
Gyűlölöm a szélvihart.
Mert nem fogod két kezem.
Anyám,
Anyám,
én nem kértem tőled az életet.
De hálás vagyok,
mert mindig fogtad e kezeket.