Angelika Toth Mellahi
Magasan szárnyalva föld felé s az ég alá,
- Hol a végtelen határ?
Ohh, de nincs ilyen!
Nincs határ!
Boldog új évet kívánok
Itt vagyok december havában, ahol
zöldell most a táj.
A tenger színe zöld épp
vagy kéklő, ég tükröződik láthatáron át.
Megadatott újra?
Néhány nap és nagy utazás?
Félek.
Számtalan akadály, megannyi fájdalom után.
Szeretet
Egyszerű a szó, s könnyen mondható -
Szeretet,
Ünnep van szívekben, boldog mosoly,
Ajándékok hada.
Miért adtad az álmokat?
- ha szétrombolod azt.
Miért adtál szerelmet?
- ha szétszakítod azt.
Esküvő napja
Hajnali
Ébredés. Szép ruha.
Sietve indulás picit messzire.
Te vagy a fény
a világ tetején,
a csillagos égen szikrázva
felém zuhanó meteor.
Édes, picike voltál,
Pici angyal, míg az ágyadban
fel nem álltál.
Na, akkor
kezdődött a stressz, az ideg.
Élj, mert van, ki vár reád
Égnek a lángok,
melegséget adva a hűs ősznek.
Pici gyertyák fénye ragyogja be
immár szíved, lelked,
minden emléked.
Ne csak a külsőről ítélj
Kéz az én kezem. 1 nő keze, amely ír
szépet, kedveset. Szomorúat, vidámat,
ír fájdalmat.
Egyszerű munkáskéz. Élet keze.
Akaratlan loptad magad szívembe.
A távolból talán a csillagokat lesve.
A Holdak neveztél, s szemeimben
láttad a tengert.
Büszke Sas...
Igen, te az vagy!
Szabad, azt gondolod,
De te is a szíved rabja vagy!
A tó tükrén játszadoznak
Napnak sugarai.
Környező fák lombjai
vetnek árnyékot reá.
Itt vagy, de nem vagy velem. Nem ölelsz, nem csókolsz talán már sohasem
Szeretsz engem, de csak szívedben, lelkedben.
Átölelni két karod most képtelen.