Angelika Toth Mellahi
Egyre csak gyengülök.
Úgy érzem most, egy hervadó
rózsa vagyok.
Melynek szirmai egyenként
hullanak a porba.
Elenyészti testemet a föld hatalma.
A reptéren vártalak akkor is
Izgatottan félénken.
Hónapok teltek el,
Hogy nem zártál karjaidba.
Jártál-e már a földi pokolban? 2.
Jártál-e már a földi pokolban?
Hol a szerelem tüze éget?
Csak mert elválasztva vagy kedvesedtől,
S érzed a reményben a reménytelenséget...
Álmomban eltűntél nyomtalan.
Kitéped sajgó szívemet.
Elvettek tőlem,
Testem a lassú haldoklás útján,
S lelkem nem akar már életet.
Talán feléled a remény újra.
És Istenben bízva, hittel, szeretettel
lépkedünk tovább.
Talán szívem nyugalomra talál
ölelésed erejében,
hallgatva szíved békés zaját.
Vajon mit hozol nekem?
Valentin nap,
Vajon mit hozol nekem?
Szívemben itt van az igaz, de fájó szerelem.
Kedvesem távol tőlem,
Férjem, kit nem ölelhetek hosszú ideje,
Harcainkat vívjuk azóta, papírokkal csatázva.
Ha nem lenne a szív
De jó lenne szív nélkül élni.
Nem érezni és nem remélni.
Nem érezni és nem szenvedni.
Esik a hó, fagyos leheletét érzed
bőrödön a télnek.
Hűvös szellő markol hajadba.
A szívedben melegségre vágyva
bandukolsz
üres utcákat járva.
Tél végét várva
Ha maszkot viselnék, a zöld álarcba bújnék.
Fülig érő szájjal mindig vigyorognék.
Vicceket, nevetést szórnák a világnak.
Az emberek nevetéstől megpukkadnának.
Oly annyiszor megjártam már
a földi pokol bugyrát.
Testem reszketve, láztól égve
remeg, miközben minden porcikám...
A hóember, ha megépíted,
Fantáziád fejlesztheted.
Építhetsz kövéret vagy
Soványat.
Csúnya, mérges arcokat,
Grimaszokat.
Vagy vidámat, mosolygósat.
Édes Istenem,
Hallgasd meg gyenge szívem
Szomorú, bánatos dallamát.
Hallgasd a könnyeim,
Melyek csengő hangon
Gördülnek szívemen,
Lelkemen s szemeimen át.
Téli ünnepek
Végre! Itt a tél!
A sok gyermek havat remél.
Szánkózni s hógolyózni
szeretne,
hóembert építeni nevetve!