Angelika Toth Mellahi
Ne csak a külsőről ítélj
Kéz az én kezem. 1 nő keze, amely ír
szépet, kedveset. Szomorúat, vidámat,
ír fájdalmat.
Egyszerű munkáskéz. Élet keze.
Akaratlan loptad magad szívembe.
A távolból talán a csillagokat lesve.
A Holdak neveztél, s szemeimben
láttad a tengert.
Büszke Sas...
Igen, te az vagy!
Szabad, azt gondolod,
De te is a szíved rabja vagy!
A tó tükrén játszadoznak
Napnak sugarai.
Környező fák lombjai
vetnek árnyékot reá.
Itt vagy, de nem vagy velem. Nem ölelsz, nem csókolsz talán már sohasem
Szeretsz engem, de csak szívedben, lelkedben.
Átölelni két karod most képtelen.
Hazám?
Meleg van, forrón éget
a napsugár.
Gyönyörű a világ.
Nézem s látom, Isten! -
ez adomány.
Egyre csak gyengülök.
Úgy érzem most, egy hervadó
rózsa vagyok.
Melynek szirmai egyenként
hullanak a porba.
Elenyészti testemet a föld hatalma.
A reptéren vártalak akkor is
Izgatottan félénken.
Hónapok teltek el,
Hogy nem zártál karjaidba.
Jártál-e már a földi pokolban? 2.
Jártál-e már a földi pokolban?
Hol a szerelem tüze éget?
Csak mert elválasztva vagy kedvesedtől,
S érzed a reményben a reménytelenséget...
Álmomban eltűntél nyomtalan.
Kitéped sajgó szívemet.
Elvettek tőlem,
Testem a lassú haldoklás útján,
S lelkem nem akar már életet.
Talán feléled a remény újra.
És Istenben bízva, hittel, szeretettel
lépkedünk tovább.
Talán szívem nyugalomra talál
ölelésed erejében,
hallgatva szíved békés zaját.
Vajon mit hozol nekem?
Valentin nap,
Vajon mit hozol nekem?
Szívemben itt van az igaz, de fájó szerelem.
Kedvesem távol tőlem,
Férjem, kit nem ölelhetek hosszú ideje,
Harcainkat vívjuk azóta, papírokkal csatázva.