Annamária Struwe
Szeretlek, mondta a lány a fiúnak.
És én téged soha el nem hagylak,
Szeretlek, mondta a fiú a lánynak.
Engedd, míg élünk, hogy rád vigyázzak.
Te vagy nekem a vásznom,
mire festem most az álmom.
Te vagy nekem a papír,
mire kezem sorokat ír.
Sorakoznak ma a csizmák az ajtóban.
Gyerkőcök kukucskálnak az ablakban.
Ahogy sötétedik be az este.
A Mikulás jár országszerte.
Hallom ropogni a havat.
Valaki csizmája alatt.
Kilesek hát az ablakon.
Ki lehet az vajon?
Lobog egy gyertya az asztalon
Ezen a szép vasárnapon.
De ma különleges a fénye,
Mert adventot jelent végre.
Egy kopott fotó kezeimben.
S könnycseppek szemeimben.
Egy régi emlék nekem.
Mit itt tart a kezem.
Egy kacsintás, mi elvarázsolja a szívem.
Ki az, ki kacsingat nékem?
Egy göndör hajú lányka.
Ki szívemnek oly drága.