Antal Mária
Gondolkodtam, mit is írhatnék Neked,
mivel lephetnélek meg igazán Téged:
nini, a tengerkék égen
a gyönyörűen tündöklő napot láthatod:
mert ma van a születésnapod!
Júliáinkra gondolva írom ezt a verset,
Tisztelet és köszönet,
Ezzel a láthatatlan masnival fűzöm át a művemet.
Amikor kicsi voltál,
A kutyakosárban a legfeketébb te voltál...
A Poet végtelennek tűnő tengerén
Egy kis hajós a hullámokat szelvén,
A kikötővárosokat nézte térképén.
Elgondolkozott azon, hogy mennyi szép helyen járt már,
S hogy mikor volt az étlapján homár vagy kaviár.
"Kis hajós, kis hajós, mi lesz már?" - a delfinek hada válaszra türelmetlenül vár.
Nem vagy már a közelemben,
A Te döntésed volt:
Nekem csak az maradt,
Hogy elfogadjam ezt!
Édesem, szeretlek, és fontos maradsz nekem,
Amíg csak élek: Váratlanul toppantál az életembe,
Talán éppen ezért örültem Neked annyira nagyon.
A szívem azt mondta, hogy Te vagy az, akire vágyom!
Kincs vagy a szívemnek - tagadni kár lenne, és
Fontos maradsz nekem, amíg csak élek.