Aranyodi Zoltán
angyali tekintet
megérintett, látod
újra széppé tette
a feledett álmot...
Fakockának udvarolni
nem lehet,
teliholdba vigyorog
a képzelet,
szétcsúszott az összerakott szó,
feledi, mi nem neki való.
Emelkedj fel kis Haza,
legyél naggyá újra,
ne hagyd magad bántani,
itt az Isten dolga
Minden Ember vágya.
romantikus álma:
mindig őt szeresse
az élete párja
ugrásomra örömmel - vártok
megosztatok bölcselkedést
sírást-nevetést
születést-feledést
örömet-bánatot
jókedvet-haragot
szeretlek nagyon
még ma is téged
mikor rég máshol
sejteted a szépet
szép szemedben fájva
az egekbe kiáltom
nincsen rajtad kívül
senkim e világon...
Sír a fenyő
azt hitte szerették,
közben rájött
csak dísz volt, nagyon rég
Fogadj be - kérlek!
Régóta
hontalanul
bolyongok
szomjazva
keresem
hajlékod...