Aranyodi Zoltán
örüljetek egymásnak
ameddig csak lehet
soha nem tudjátok
amikor nem tehet
semmit az ember
azért hogy szeressen...
lassan megtanulunk
tenélküled élni
szeretettel hinni
őszintén remélni...
ha te engem egyszer
végleg befogadnál
még a lelkedet is
körbesimogatnám
MA talán félelem
tanítók a GYEREKEK
MEGBOCSÁJTÁS lét-elem
benne OTTHON ért-elem
ŐSZINTE NYUGALOM...
felfújható gumigéppel
magasba repülni
eldobható söprűnyéllel
álomba merülni
kerék nélkül biciklivel
fürgén eltekerni
árok partján száraz kiflit
kockásra reszelni...
negyed évszázadot
szögre akasztottál,
templom falaiból
könnyet fakasztottál
elvitte
a cica
hideg tejet ivott rá
a bestia
a sajtot is megette
az egér...
közel lenni ahhoz,
ki nem szeret,
érintésre képtelen
a büszkeség, a dac...
angyali tekintet
megérintett, látod
újra széppé tette
a feledett álmot...