Aranyodi Zoltán
áldás és békesség kelet felé
áldás és békesség nyugat felé
áldás és békesség észak felé
áldás és békesség dél felé
Hála
Nekünk a mosolyod
örökké így marad,
tudjuk, a segítők
kövezik utadat.
szomorú karácsony
édesanyám kékbe öltözött
kék koszorúval várt a falon
körötte angyalok szálltak
békák csend ültek a tavon
Édesanyám emlékére
mindig az hiányzik,
aki elmegy, ami nincs,
míg ott van,
egyszerűnek tűnő,
természetes kincs
te drága
vérvörös nedved
dimenziókba emel
midőn folyik át
földi lé derűdből
mennyei erőd
zamat-íz-illata...
ma éjjel lehet
kicsit meghalok
ha nem akkor bocsi
szeretlek bennetek
nagyon-nagyon
Búcsú a nyártól
Kotori éjen át
telihold idején,
egyedül sétálok
az öböl peremén.
fekete szeder itt is sok van
a füge szintén érik
a legérettebbekből kifordul a katicabogár
a döglött kutyák erre sem ugatnak
kerülgetik őket a futólegyek dögkeselyűk
szemét van tonnaszám
odakerül ez is ahol nincs
kinek hulladék kinek kincs...
Búcsúzáskor szomorú
könnyek között remélünk,
aranyfonál összeköt
bennünket, amíg élünk.
két hétből két nap,
ennyi, mi jár nekünk,
két hétből két nap,
ennyi az életünk
nem tudhatom
másnak mit jelent az élet...
nekem csak annyit
szeretlek téged
szeretem a munkám,
szeretem a csajom,
szeretem a családom,
nincs különösb` bajom.