Atanaszov Enikő
Madárdal csendül
szívembe lendül
trillázva vágtat
dallam átjárja.
Álomittas szemekkel párnámat ölelem
ahelyett, hogy két karod körbefonna engem.
Nem szól a vekker, én mégis ébredek,
csak résnyire nyitom álmot látó szemem.
Még jólesőn bágyadt, könnyű testem,
izmaim is lágyak, hisz értem pihennek.
...
ahogy te szoktad, bőrömet éppúgy simogatja.
Langyos szellő hajamat gyengéden szántja,
kezedként söpri el arcomba hulló hajszálam.
Fekszem kanapém puhaságán,
elaltatom énem tudatos voltát.
Elindítom lassú, lágy dallamú zenémet,
becsukom pilláimat szorosan, egészen.
Saját magamban caplatok,
lassú léptekkel haladok.
Hiszem, még nem siettet semmi,
még élek, ha lehet, valameddig.
Micsoda elsöprő ereje van a jó szónak!
Ha tudnád, nem ritkán használnád, csak hébe-hóba.
S most emlékek homályában sem kellene tán kutatnod,
hogy kit illettél jó szóval, mikor átsétált utadon.
Itt vagyok, hol lennem kell...
Lábam sarat dagaszt,
szambázok nem túl úriasan.
Csúszok jobbra, csúszok balra,
nevetnék, ha nem esnék csaknem hasra.
A hajnali napfény szokott helyemen talál,
szemem megnyugvást keresve pásztáz
ott, hol kidőlt fa rönkjére kuporodva
választ keresek megannyi gondolatomra.
Olyan jó lenne még sok mindent megélni,
ezernyi emlékről később majd mesélni.
Csermelyként csordogáló jóságod
Mostanság azt látom, hogy borzasztó cudar ez a világ,
de egyet tudnod kell, hogy te választhatod meg az irányt.
Mert tombolhat körülötted e tébolyult, szegény kis ország,
ha te nem hagyod, hogy elsorvadjon szívedben a jóság.
Kandalló fényénél írom e sorokat,
közben öreg macskám bebújt a karomba.
Csendes a ház, csak cicám dorombol,
jóleső meleg, mi bőröm alá oson.
Fekete-fehér, igen-nem,
játszottam már eleget.
Kimondani tilos szavak,
csak magunkba nyelni szabad.
Mint földbe gyökerezett idő,
úgy álldogál jelenben e múltbéli kő.
Szürke szilárdsága már csak makacs mementó,
egy-egy korszaknyi, fejben felcsendülő zeneszó.
Járom az erdőt, mint kereső vándor,
S lépteim neszét elnyeli a pátosz.
A pátosz, mely bennem életre kel nyomban,
Mihelyst ösvényem képét szemembe vontam.