B. Krisztián
Gondolkodtam, milyen ajándék kellhet.
Éjjel-nappal jó sokat elmélkedtem...
Az ember ármánya átjárja
Lelkét a félelem árnya, mi átjárja,
Így él a védtelen Állami Árvácska.
A harag termése a reményt beszántja,
Az érték nem léte a szegényt lerántja.
Alkotás az Agóniáról
Lelkem lelakott lakás, leapadt lappangás...
Lehetetlen léteznem, letargia, lankadás...
...Tollas a hátuk, zsebük megkopasztják,
Szárnyalnak? Ketrecben agonizálnak,
Fals, hogy a kedvencek napon riszálnak,
Terjed az ármány, nem ébreszt a kakas...
Nocsak, látom, már megint ömlengenek...
Piros nap a marketingötleteknek...
Az alkotás alkonya
Sejtelmes sötét, nincsen színtechnikus!
Majdnem minden szinten szintetikus.
Plasztikus pofák, fals, fancsali formák,
Csalárd csókák, rossz, ravaszdi rókák,
Hetyke hercegek, hitetlen hölgyemények,
Közhelyes, kopott, kietlen költemények,
Szemét, szemtelen, szertelen szerepek,
Semennyi sincs, mit szememmel szeretek!
Felvonulás
Tettre kész huszárok, harcos törökök,
Villámgyors futárok, bajszos főnökök,
Hideg, horrorisztikus, komor lányok...
Szövegem ugató, durva, ordító!
Szorongó, fullasztó, kutyaszorító!
Jel nincs ám, fejen állva vonyítanék!
De inkább ennek hátat fordítanék...
Agyamban közöny, szorong szellemem
Nagy, szakadatlan, alaptalan para van!
Bajt hallva ajkakkal szavalt szavakban...
Rakat alakban a randa lappanghat!
Zaklat alva, gaz fantazma abajgat...
Agyamban kalamajka, szakadt csakra.
Fals tartalmaknak sara tapad rajta.
Érdekből képernyőn ténfergő képfertő...
Új világ éppen nő, nem az ész nyerő!...
A megtévesztő adatlap Tinderen kell...
Profilt csinálsz magadnak filterekkel...
Árnya a spájzom előtt lebegett!
Másnapra számos befőtt eresztett!
Földdel ez teleszórta az erkélyem!
A vízbe meg beledobta az ebédem!
Teremben jelesen kezeket terelget.
Kecsesen, sebesen jeleket ereget.
Teret emel, elemeket szerkeszt meg.
Felejthetetlen fejeket ereszt meg.
...Családjának népe éreztette fényét.
Odaadással jellemét felékesítik.
Képzelettel szellemét benépesítik.