B. Szalay Károly
Megszületsz, felnősz,
beállsz a társadalom
katonái közé,
s mint minden ember -
itt a Földön megpróbálsz
a nehézségekre felkészülni.
Éppúgy, mint az erdő zöldjében,
hol csiripelnek a madarak,
az óvoda udvarán is gyerekek
oly édesen zajognának.
Azt a dolgot, feladatot,
mit Rád bízott az élet,
ne kritizáld, ne válogasd,
találd meg benne a szépet!
A legnagyobb szeretet
és tisztelet jár Nektek,
de különösen e napon,
mert Ti adtok értelmet
ennek a nehézzé váló életnek.
Legszebb örömöm,
ha elkészült a versem,
a legszebb örömöm,
mikor Tőle boldog lelkem.
Ismét keresztény ünnep
érkezett el hozzánk,
biztos nem marad facéran
a finom főzött sonkánk.
Egy jó és szép verset
olvasni, ugye, mindig jó!
De míg eléd kerül,
az író részéről akad
még némi javítanivaló!
Ti nők, ti nők,
bájos részei az életnek,
ha Ti nem volnátok,
hiánya lenne a férfiembernek.
Hideg front - meleg front
sajnos követik egymást,
egy beteg embernek
jelent ez esetleg sorscsapást.
Vallásos családból származom,
nem tagadtam meg soha hitem,
ebben a zavaros, furcsa világban
erre szükségem van, én azt hiszem.
A tél szépsége
a fehér táj,
bár hó van és hideg,
ennek örülünk -
ez jólesik, nem fáj.
Te kedves ember,
kit Szilveszternek hívnak,
az idén sajnos, barátaid
egészségedre nem isznak.
Még vagyok, még élek,
töltöm napjaim,
még vagyok, még élek,
intézem dolgaim.
A szeretet ünnepe
eljött most nekünk,
mert egész évben sírtunk,
sajnos, keveset nevettünk.