Babos Zoltán
Gyerekkoromtól kezdve egészen mostanáig
Próbálom érteni... Az okostól az ostobáig!
Milyen céllal érkeztél a világra, barátom?
Nem idézgetek mindig másokat. Ez a sajátom!
Van dolog a világon, amit nagyon kedvelek,
És hogy nem láthatom többé, attól rettegek.
Már-már csillapíthatatlanul hiányzik néha,
Pedig nem sokat beszél, mondhatni, néma!
Lehet, hogy valamit kellett volna tennem...
Nem tudom már, csak hogy semmit nem tettem.
Nem tudom hibáztatni magamat, sem téged...
Minden esemény úgy kívánta: ez itt érjen véget!