Bagi Tibor
A vad világ, s a néma ég,
Csak futok, futok még.
Istent keresi a halál,
De csak egy kisfiúra talál,
Kezében egy vörös rózsa...
Távolból üvöltsd nevem, hogy ne hallja más,
csak a halál!
Könnyeit hullatja Magyar-hon...
Mikor kelünk fel? Melyik hajnalon?
Mikor tépjük szét láncaink,
s simulnak ki könnyes ráncaink?
Kedvesem! Néked írok késő este,
gondolataim közt elmerengve.
Döbbenek, mint oly sokszor már,
de ilyen még nem volt. Tán?
Biztosan, hogy Tőled ered,
oltalom, s féltő szeretet...