Bagoly Csilla
...Akkor az én életem semmivé vált.
Kerestelek, keservesen kutattalak!
Nem érdekelt más, csak hogy téged visszakapjalak.
De a halálból senki nem térhet vissza.
Hiába hívják sóhajtozva.
Meghalt! Furcsa ez az érzés idebenn.
Égeti a lelkem olyan kegyetlen.
Nem látlak, nem hallak!
Csak érezlek a szívemben.
Elment, már nincs velem!
De mégis, hová lett a nagy szerelem?
Az nem lehet, hogy nyomtalanul eltűntél, kedvesem!
Fiatalon még annyit álmodoztam Rólad.
Vártam a percet mikor átkarollak.
Mikor végre mellettem leszel
Éjjelente a karod ölel.
Oh, bárcsak álmodnám ezt az életet,
Amit most nélküled élek.
Oh, bárcsak ébrednék ott melletted.
Hófehér rózsa szirma lobban,
Bennem a fájdalom sírón dobban.
Halkan súgom a neved,
Ne hallja meg senki se,
Hogy aki a sírban fekszik,
Nem jön vissza sohase.