Bakonyi Ferencné Torma Ilona
Amikor a felhők jönnek,
s érzi a szív, vihar készül,
nehéz sóhaj ez a hegynek,
tudja, megadja magát végül.
ma is fellopakodott
orvul az éj leple alatt
szemtelenül senkit nem
kímélt nem tekintett
nem kérdezett csak
nyomult áradt gomolygott...
Lassan elfogynak a lapok,
Az idő forgatja életem könyvét.
Rég volt a "tabula rasa",
Aztán teleírta sorsom a regényt.
Ma narancsba öltözött a reggel,
játszik az ég színes fellegekkel.
Szüleim emlékére
Pislogó lángok az éjben,
messzi üzenet a fényben.
Ősz pitéjére ködből vert habot az éj,
Bevonta vele ott lenn a távolságot.
A Hold is kíváncsian leskelődik fenn,
Jönne közelebb, csak ne lenne olyan mély.
Lábunk alatt tarka avar van,
Ketten vagyunk talpig zavarban.
Szellő szárnyán szálldos a levél,
Fejünk felett sárgán útra kél.
Lassan pirkad álmából ma a reggel,
Harcát vívja sötét fellegekkel.
Bár csatájában segíti a szél is,
Egyet idegörget, kettőt tovavisz.
Majd ha mennem kell egykoron, megyek
minden ittenit feladom, lehet
nehéz lesz szállni utamon, szeret
elhagyott, árva családom, helyet
csak így lelek, tudom, melyet...
Szállni készül a sárga levél,
Még rezzen egyet a nyár-emléken.
Messzire néz, át a dombon túlra,
Hiszi, szellő szárnyán oly messze ér.
ha megrakod szekerem
adjál hozzá ökröt
ha bú döfi szívemet
adj mellé örömöt