Bakonyi Ferencné Torma Ilona
sziklák közt kibújik
szép havasi gyopár
fényévnyi az idő
mióta itt vársz rám
A látóhatáron túl,
ott már csak
a feltétel nélküli szeretet,
nincs alku, nincs féltés,
nincs féltékenység,
csak az elfogadás,
az együtt-rezgés,
a megérkezés.
Ez a két szín kíséri életünk,
fehér a pólya, mikor születünk.
Fehér a zokni, jelzi ünnepünk,
fehér ostyával üdvözül lelkünk.
2020
Felvirradt az új esztendő,
a szívedet tárd ki,
beleférhet a nagy-világ,
ha akarod, bárki.
Kopogtat a szilveszter,
ajtódat tárd ki,
múlasd át az utolsót,
köszönthet most bárki.
Karácsony - a szeretet, az áldás,
együtt a család hittel, Istenfénnyel.
Kinek ez adatik, legyen hálás,
hisz mindene megvan nappal-éjjel!
Amikor a felhők jönnek,
s érzi a szív, vihar készül,
nehéz sóhaj ez a hegynek,
tudja, megadja magát végül.
ma is fellopakodott
orvul az éj leple alatt
szemtelenül senkit nem
kímélt nem tekintett
nem kérdezett csak
nyomult áradt gomolygott...
Lassan elfogynak a lapok,
Az idő forgatja életem könyvét.
Rég volt a "tabula rasa",
Aztán teleírta sorsom a regényt.
Ma narancsba öltözött a reggel,
játszik az ég színes fellegekkel.
Szüleim emlékére
Pislogó lángok az éjben,
messzi üzenet a fényben.