Bakonyi Ferencné Torma Ilona
Hideg vízzel
vagy parfümmel,
ez a dilemma ma.
Piros tojás
vagy csokinyúl
kerül a szatyorba.
Apró pattogások múlatják az időt,
ébredő rügy bimbóvá, szirommá serdül.
Felserken, kibomlik s táncot lejt, mint dizőz,
sok-sok szirom, levél életre penderül.
Hol van már az a kislány,
a dallam nekünk örök.
Ha felcsendül valahol már,
szívünk, lelkünk felpörög.
Túlnan hegyoldalon még barnállik az erdő,
Pőre fák áhítják, várják már a tavaszt.
Múlik a tél, a hideg, a fagy, a jégeső,
Unjuk már, küldenénk márciust, a ravaszt.
Szitál, szemerkél,
finom permetétől
ébred a sok levél.
Cseppre csepp,
telik a veder,
éltető ez a jó tett.
Apám emlékére
Mikor valami véget ér,
akkor valami elkezdődik.
Lezárul egy korszaka létünknek,
vagy véget ér egy élet...
Csipp-csiripp,
Csipp, csiripp.
itt már hóvirág virít,
száll a dallam
hegyen-völgyön,
most már a tavasz jöjjön!
Lengetegen
Szálló dallam
illó melódia
él
velem e szellem
kellemed hallgatva!
Évszakok
Bundát vett magára,
De nem ült föl bakra,
Sodorta a havat,
Lábunk elé fújta.
Vége már az évnek,
"hűvös szelek járnak"
a napok mit mesélnek,
az új évtől mit várnak...
Didereg a Kisfenyő
a kertünkben állva,
bejöhet-e idén is
a meleg szobába.
Mikulás jő,
de nem rénnel,
mert a zuzmó kiveszőben,
elhozta a repülő.
Még pislog lét-pipicsünkben a láng,
olykor kormoz, füstje felszáll.
Néha az élet feljebb tekeri,
villan egyet, ha felismeri.
Mikor az őszi nap az ablakon át
utolsó meleg-sugarát küldi.
A hajnali harmatot felszárítja,
mint anya, ki gyermeke szeméből
a könnycseppet letörli.