Bakonyi Ferencné Torma Ilona
1910-1999.
Apám, míg itt a földön jártál,
két kezed mindig szorgoskodott,
soha nem ültél tétlen, vártál,
valaki szólít, ügyes lábad ugrott.
"Nagy utazás"
...meglátogatni tengereket,
megmászni tornyosuló hegyet,
sétálni ódon utcákon,
napozni a forró homokon...
A ringlispíl forog,
fiú, lány nyeregben,
a kalap elrepül,
szoknya vígan lebben.
Én még ejtek könnyet értetek,
de majd értem ki sír,
felgyorsult, rohanó léptek,
ki félt majd, ha takar a sír...
Gyertyák pisla fénye,
krizantém illata
felszáll ma az égbe,
magasra, magasra.
Fáradtan dől erdőszélre,
emlékszik még jóra, szépre.
Ecsetjét színekbe mártja,
sárgát, barnát fest a fákra.
Néha úgy látom, szép itt,
aztán azt érzem, mégse`.
Itt vagyok a semmi közepén,
de velem van az igazi béke.
A szépség, a jóság és az egészség
A szépség, mi fán terem, talán
maga köröttünk a természet.
Egy virág, egy lepke, egy kép,
mindez tetszően szép lehet.
Aranyló répát
rak az asztalunkra,
pottyanó körtét,
barackot érlel.
...Pingál ég-palettáján a Hold.
Megfest fényt, árnyat, felhő-nyájat,
Suttyan sejtelmesen száz kobold.
Csornakút
"Zöld erdő mélyén,
kis patak szélén,"
ahol sok madár dalol,
talán ott, talán nem,
de tudom, volt valahol...
Végső narancs int búcsút az égen,
helyébe lép sok-sok szürke rongyos.
Békülő a felhő, már nem tornyos,
ásítgat a nyugalom a légben.
Miért,
hogy idővel egyre jönnek,
mint akkor, mikor még itt voltak,
talán valamit üzennek
a még élőknek a holtak,
van éjszaka és a hajnal,
együtt vagyunk, mint oly rég,
küzdünk együtt minden bajjal...
Kint már madártrilla hallik,
ott bent még hallgatag a csend.
Égre arany sugár röppen,
bent még szürke fátyol sejlik.